Kolodko Geszterédi hármas csárdás miniszobor

Geszteréden már csak az idősek emlékezhetnek a hármas csárdásra, a miniszobor azonban immár az ifjabbaknak és a községet felkeresőknek is hirdeti a táncos múltat.

A Geszterédi hármas csárdás szobrának az ötlete Rácz Jánosnéban fogalmazódott meg, aki az ünnepségen így emlékezett vissza: – Dr. Ratkó Lujza egyetemi magántanár, a néprajztudomány kandidátusa könyvét olvasgattam, amiben bővebben is foglalkozott a geszterédi hármas csárdással. Akkor gondoltam arra, hogy jó lenne valamilyen alkotás, ami emlékeztetné az utókort erre a táncra.

Úgy éreztem, egy kincset találtam, amit meg kell őrizni, hadd tudják az utánunk következő nemzedékek, hogy nagyszüleik, dédszüleik miket is táncoltak.

Szerencsére a hármas csárdásról fennmaradt egy film 1955-ből, a közösségi portálon meg is tekinthető, ahogy Balogh Feri bácsi forgat két asszonyt. A tánc maga az élet, s akkor jó, ha van kivel megosztanunk. A legismertebb magyar tánc a csárdás, aminek alaplépése: kettőt jobbra, kettőt balra. A tánc kifejezi az összetartozást, a barátságot, a szeretetet és a szerelmet. Jó lenne, ha a magyar ember kötelességének érezné a magyar tánc megtanulását, talán ebben is segít majd ez a kis szobor, ami Kolodko Mihály alkotása. A szobor melletti márványlapon Keserű János bácsi helyi prímás gondolata olvasható: „A jó magyar embernek a magyar vírihe’ a magyar tánc való vót.”

Amikor készült a szobor, sok helybeli nézegette, hogy mi ez az alkotás. Bár a szobor valóban kicsi, azonban üzenetének fontosságát nem a mérete határozza meg.

A hármas csárdás a kulturális értékünk, becsüljük meg, hiszen egykoron a bálokban, a fonókban nagyon sok embert hozott össze.