Szent István templom

A Füzér központjában álló Római Katolikus Templom a XIII. században, román stílusban épült. Tornya és szentélyének mai formája 1808-ban készült el. Barokkosításának kétszázadik évfordulóján, 2008. november 9-én ünnepélyes keretek között avatták fel az eseménynek emléket állító márványtáblát.

A templom a XIII. században román stílusban épült, melyet Szent István tiszteletére szenteltek. Erről ad bizonyságot a templom oltárképe, melyen Szent István király a boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlja hazánkat, az országot jelképező Magyar Királyi Szent Korona felmutatásával. Mária karján a kis Jézust láthatjuk. A jelenleg látható olajfestményt 1875-ben Jozef Gubalski készítette, de feltételezhető, hogy az előző oltárkép is államalapító Szent Királyunk ország felajánlását jelenítette meg, mert a plébánia 19. századi pecsétjén is így örökítették meg István királyt.

A templom 1998-as felújítása során románkori festmények és egy románkori ajtó is napvilágra került. Jelentős értéket képviselnek Petrasovszky Manó mennyezeti festményei, melyek szorosan kötődnek Füzér történelméhez. Az első festmény 1526-27-ben Füzér Várában őrzött magyar Szent Koronának őrzését ábrázolja, a második pedig az 1676-ban elfogott és Egerfarmoson kivégzett Csepellényi György vértanúságának állít örök emléket.

A füzéri templom tornyában a hagyományok szerint olyan harang szólott egykoron, melynek hangja két falun túlra is elhallatszott. Ezt a harangot azonban a háború során elvitték és helyére két kisebbet állítottak. 2006-ban a község önkormányzata harangjátékkal ajándékozta meg a falu lakóit és az idelátogatókat.

Csepellényi György nagyon sikeres munkát végzett a római katolikus egyház javára - lévén, hogy több környező község lakosságát is visszatérítette a katolikus valláshoz. Emlékének adóznak a templom mennyezetén látható festmények, amely a szerzetes kivégzését és egyben vértanúhalálát ábrázolja. Csepellényi kivégzése után 1674-ben a reformátusok kezébe került a római katolikus templom. Hatvan évvel később, 1737-ben Dessewffy Ferenc visszafoglalta és átadta azt a katolikusoknak. A reformátusok, miután visszaengedték a templomot, csak 1785-ben tudtak templomot építeni, ami máig a helyi református közösség istentiszteleteinek helye.