Karácsony Sándor Emlékkiállítás

Karácsony Sándor, a magyar pedagógia, a magyar tudomány és gondolkodástörténet jeles alakja 1891. január 10-én született Földesen.

Elemi iskoláit az egykor gimnáziumi tagozatú földesi iskolában járta. Tanítói közül Vincze József rektorra és Papp Imre kántorra emlékezett később nagy szeretettel: "Talán soha nem lettem volna pedagógus, ha már a földesi elemi iskolában két áldott nevelői lelkűletű tanítóm nem lett volna..."
Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végzi el, végig színjelesen. 1910-ben érettségizik, majd egy évig önkéntes katonai szolgálatot teljesít. Leszerelése után a Fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója magyar-német szakon. Tanári oklevelet az első világháború miatt csak 1918-ban szerez.

A világháború hadszínterén súlyos lábsebet kap és ezután élete végéig mankóval, illetve két bottal tud csak járni.

1919. májusában a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozik, a nyolcosztályos elemi iskola tantervének kidolgozásával bízzák meg. A Tanácsköztársaság leverése után a Tavaszmező utcai Állami Főgimnáziumban tanít 1927 őszéig. Tanítványai a budapesti külvárosok gyerekeiből, iparosok, kiskereskedők, kistisztviselők fiaiból kerültek ki.
Osztályát nyáron Földesre hozta és a házaknál elhelyezett pesti fiúk közelről láthatták egy falu életét, mindennapi gondjait. A tanulókkal való közvetlenségéről, varázslatos emberismeretéről legendák születtek.

Pedagógiai tárgyú, hangulatos nyelvi leleménnyel megformált regénye A csucsai front.
1927-től a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottságának lesz a munkatársa. Itt alkotja meg sajátos "társaslélektani" nyelvkoncepcióját. Életművéből kiemelkedik tízkötetes könyvsorozata, mely "A neveléstudomány társaslélektani alapjai" címmel jelent meg. (A IV. - "A magyar világnézet" című - kötet kivételével kiállításunkon valamennyi megtalálható.")

1929-ben Debrecenben filozófia, magyar nyelvészet és pedagógia tárgyakból doktorátust, majd 1934-ben magántanári képesítést szerez.Saját tanulmányai mellett sokat foglalkozik az ifjúság nevelésével is. Az általa irányított diáklapok - a Diákvilág és Az Erő - nagy befolyásra tesznek szert a diákok körében. Az Erő ad publikációs lehetőséget sok tehetséges tudósjelöltnek, írónak, költőnek. Így Bóka Lászlónak, Szobotka Tibornak, Weöres Sándornak, Mátrai Lászlónak.
A KIE-ben, illetve a Cserkészszövetségben viselt vezető beosztásai révén járja az országot, s a mozgalmi feladatok ismertetése mellett a falu szociális problémáira, a józan valóságismeret fontosságára irányítja a figyelmet.

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség vezetőjeként pedagógiai szemináriumokat is vezet.
1942-től a Debreceni Egyetem pedagógiai tanszékének professzora lesz. Előadásaival nagy érdeklődést kelt, de arra is jut ideje, hogy az erősödő társadalmi elégedetlenség fészkeit felkeresse. Részt vett a Lillafüredi Írótalálkozón, illetve a híres Szárszói Konferencián is.
1945 után Karácsony Sándor haladó demokratikus meggyőződése számtalan feladat, funkció vállalásában - a MADISZ elnöke, a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság Központjának tagja, az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke, az Új Szántás főszerkesztője, a Cserkészfiúk Szövetségének elnöke - teljesedik ki.

Munkája nyomán hatalmas lendületet kap az úgynevezett szabadművelődés, a falu, a nép saját kezdeményezőkézsége. 47 népfőiskola alakult az országban, köztük az egyik leghíresebb a bihartordai Sárréti Népfőiskola, ahol Karácsony Sándor maga is vendégelőadói munkát vállalt. A szabadművelődés szerinte: demokrácia, a felülről központilag diktált "népművelés" megszüntetése.
Eközben lelkesen támogatja az ifjúság kollégiumi mozgalmát, tagja lesz a Györffy Kollégium pártfogó testületének.

Egyházi tevékenységéből megemlíthetjük a református vallási élet területén végzett új szellemű evangelizációját, a zsoltároskönyv megújítását.

A koalíciós idők elmúltával új közművelődési koncepció alakult ki.
Karácsony Sándor szervezeteit sorra megszüntették. 1948-tól még másfél évig feladatainak átadása céljából hivatalban hagyják, majd teljes visszavonulásra kényszerítik. 1950-ben az egyetemet is el kell hagynia, kényszernyugdíjazzák.

A mindig emberek közt élő Karácsony Sándort a közéllettől való elzárás, a munkalehetőség hiánya elpusztítja. 1952. február 23-át írtak akkor.