Vasfüggöny Múzeum

A magyar-osztrák határőrizeti feladat hosszú évtizedeken át a Kelet-Nyugat közötti szembenállás folytán az egyik embert próbáló – ha nem a legnehezebb – szolgálatot rótta a magyar határőrségre. A Fertő-tó, mint különös természeti környezet a szolgálattól a szokásostól eltérő megoldásokat is követelt Egykori határőrként bajtársaimmal ezen a határvidéken teljesítettem szolgálatot: huszonhét hónapot sorkatonaként (1969. november és 1972. február között), huszonnégy évet pedig hivatásos katonaként (1974-től 1998-ig).

A rendszerváltás nyomán, különösen a schengeni rendszer életbe léptetése következtében ez a szigorúan ellenőrzött határszakasz is “ellégiesült” és megszûnt. Ez a történelmi változás magyarázza és teszi indokolttá, hogy az emlékezet számára a határőrizettel kapcsolatos magángyûjteményem Elektromos Jelzőrendszer (EJR) Múzeum néven látogathatóvá tegyem. Ezt a civil gyûjteményt több évi gyûjtőmunkával hoztam létre, és úgy gondolom, hogy az elnevezésében jelzett tartalmon túlmenően átfogó képet ad a látogatónak a teljes határőrizeti rendszer, ismertebb nevén a “vasfüggöny” mûködéséről, eszközeiről és tárgyi emlékeiről.

A határőrségi életkörülmények politikai rendszerektől függetlenül is komoly megterhelést és felelősséget jelentettek, amihez a határőr testület tisztességes magatartása társult. Az “én múzeumom” a soproni hivatalos kiállítások és levéltári gyûjtemény mellett Fertőrákoson mindenekelőtt a kirándulóknak és diákoknak segít a hidegháborús korszak térségi határőrizeti intézményének a megismerésében. Honlapommal ezt a törekvésem kívánom széles körben terjeszteni, mintegy kiszolgálva a hazai, szomszédos és nemzetközi szintû érdeklődést az ország nyugati határőrizetének egykori viszonyai iránt.