Fáy-kastély

A Cserehát dombos vidékén, Fájban, amelyet az 1240-es évekből származó írások is a Fáy-család birtokaként említenek, a XVIII. század második felében egy XVI. – XVII. századi késő reneszánsz nemesi kúria helyén építette fel barokk kastélyát a Fáy család. A família neves személyisége volt gróf Fáy András (1786 – 1864) író, publicista, a Hazai Első Takarékpénztár alapítója, gróf Széchenyi István reformkori harcostársa. A kastélyban gróf Fáy István (1809 – 1862) zongoraművész, zenetörténész zenei találkozókat, Muzsikai Akadémiákat szervezett évente három alkalommal. Az ő idejében dolgozott Fájban Marco Casagrande szobrászművész. Mindmáig a kastély különlegessége a nagyterem mitológiai jeleneteket ábrázoló stukkó domborműdíszítése, Casagrande munkája.

KASTÉLYTÖRTÉNET
A nemesi kúria tervezésekor a terep adottságait érdekes módon használták ki: részben emeletes, részben földszintes épületet emeltek a XVIII. század második felében. Az 1784 és 1800 között folyó bővítések során L alakú alaprajzot nyert a kastély: a középrész déli, parkra néző oldalán alápincézett szárny, az udvari homlokzaton tornác épült.
A XIX. század elején klasszicista stílusban átépítették a kastélyt, a dísztermet hangversenyek rendezésére tették alkalmassá. Később a díszterem belmagasságát a födém elbontásával megnövelték, akkor nyerték el ablakai a ma is látható hosszú formát. A zeneterem három, stukkó domborműve és a főhomlokzat grófi címere Marco Casagrande, olasz szobrászművész alkotása, 1844 –1845 között született.
A neobarokk divatjának jegyében épült a kastély északi szárnya, amellyel létrejött az immár U alaprajzú elrendezés.
Valószínűleg a két világháború között épült a déli homlokzat előtt húzódó mai terasz és lépcső. A kastélyt tavas park veszi körül.