Református templom

A késő barokk templomot 1839-ben az egyházközség jelentős egyházmegyei támogatással építette újjá, akkor alakult ki az épület mai formája. A templom északkeleti-délnyugati tengelyű, a délnyugati, 15 méter magas homlokzati tornya tulajdonképpen homlokzat előtti lenne, de mindkét oldalát a templom szélességére készítették, az egyik oldalon karzati feljáróval, a másik oldalon a templomhoz szükséges eszközök tárolójával. A torony alatti egyetlen bejárat félköríves záródású, zárókővel ellátott kőkeretes kapu.

A sima torony falának közepén egy ovális ablakocska, feljebb minden irányban vakolatkeretes harangház-ablakok készültek. A torony mindkét oldalán az enyhén íves oromfal két szélét egy-egy kőgömb zárja le. A templomot kőfalkerítés övezi. A 6, 5 x 15 méteres belső tér mennyezete sík, vakolt, közepén kidomborodó, festett rozettával. Az épület egyik legszebb látnivalója ez a festett rozetta-mennyezet.

A falazott szószék a keleti fal közepére épült, alatta Mózes-székkel. Középen áll a vaskos lábú kőből készült úrasztala. A torony felőli oldalon található a fából készült karzat, mellvédjén és a padok elején virágdíszes festéssel. A templomban 130 ülőhely van.