Sátorkőpusztai-barlang

Hófehér gipsz és kalcitkristályokkal borított járatai az egyik legkülönlegesebb barlanggá emelik hazánkban. A történelem viharai nem kímélték képződményeit, de még így romjaiban is lenyűgöző látványt nyújt.
Overálos túra során látogatható.

A barlang az Esztergom-Kertvárostól keletre elhelyezkedő Nagy-Strázsa-hegy DK-i, sziklás oldalában nyílik. A barlanghoz nem visz jelzett út, de legrövidebb úton a 10-es főútból Esztergom felé kiágazó 117-es útról lehet megközelíteni. Autónkat a hulladéklerakónál található parkolónál hagyva indulhatunk a Nagy-Strázsa-hegy sziklás oldalának irányába, ahonnan jelzetlen, de jól kitaposott ösvény vezet a barlanghoz. A sziklák alatt található tűzrakó helytől a jobb oldali, a sziklatömb keleti oldala alatt futó út visz a bejárathoz.

Egyszerű vasajtaja nem sejteti, hogy mögötte az ország egyik legkülönlegesebb kristálybarlangja húzódóik. A bejárat mögötti első nagyobb teremből lefelé indulva kisebb-nagyobb gömbfülkék egész sorozatán keresztül ereszkedhetünk egyre lejjebb. A helyenként átbújásokkal, kisebb mászásokkal tarkított útvonalon több helyen kapaszkodókötelek, vaslétrák, beépített lépések segítik a közlekedést. A több helyen oldalirányba, ill. felfelé kiágazó, és egymásba kapcsolódó gömbfülke füzérek labirintus-szerű jelleget kölcsönöznek a járatnak. Míg a felső részek szinte szabályosan gömb alakú fülkéi teljesen képződménymentesek és sima falúak, addig az alsóbb szakaszokon tömegesen jelennek meg a különböző hévizes eredetű ásványkiválások.
De az igazi meglepetés a barlang legalján található Kővirágok-termébe való leereszkedés után éri a látogatót. A barlang eddigi méreteihez képest itt hatalmas tér, és lenyűgöző látvány fogad, melyet a vakító fehérségben pompázó falak és az aljzatot is vastagon borító gipsztörmelékek még tovább fokoznak. Bár a terem jelenlegi kinézete nagyon távol áll attól, amilyennek az egykori felfedezők láthatták, de így is különleges atmoszférája van. A falakon megmaradt, vagy a törmelékek között kiállított vastag gipszkérgek, kalciterek, finom gipsztűk, aragonitpamacsok és gipszvirágok között hosszasan legeltethetjük a szemünket.

A barlang könnyen járható, a kalandtúra legnehezebb részét a 10 méteres függőleges létra leküzdése jelenti, mely kényelmesen és biztonságosan van kialakítva. A túra során a barlang kivilágítása megoldott, de bejárásához jól jöhet egy saját fejlámpa, és a koszolható túraruházat.

A Nagy-Strázsa-hegy DK-i oldalában, kőbányászat során felnyílt barlang 1946-os felfedezésekor nagyon nagy geológiai kuriózumnak számított hazai viszonylatban, amit később nemzetközi hírnév is követett. Befoglaló kőzete triász időszaki dachsteini mészkő, melybe a mélyből feltörő meleg vizek gömbfülkék egész sorozatát oldották ki. A 45 méternyi függőleges kiterjedésben, gyöngysorszerűen egymásba fűződő fülkefüzér a tisztán hévizes eredetű barlangképződés egyik típusos iskolapéldája. A hévizes formakincset a mélyebb szakaszokon különleges ásványkiválások egymásra épült sorozata teszi teljessé. Van, ahol a kőzetben lévő kalciterek rajzolnak különös, kusza formákat a falakra, máshol vékony borsókőrétegek, vagy aragonitpamacsok borítják a falakat. Mindennek a tetejébe vastag gipszréteg is keletkezett, mely helyenként egészen finom gipsz szálakból, vagy szeszélyesen kacskaringózó gipszvirágokból áll össze. A barlang talán legkülönlegesebb, és hazánkban máshonnan nem ismert képződményei a nagy létra közelében található, 50-60 cm átmérőt is elérő, magasba törő gipszpillérek.

A barlangot sajnos erősen megtépázták a történelem viharai, bár védelméről és lezárásáról már a felfedezés évében igyekeztek gondoskodni. Ritka és különös szépségű képződményei messze földről vonzották az ásványgyűjtőket és kincsvadászokat, mely a barlang rendszeres feltörésében nyilvánult meg. Az esztelen rongálásban jelentősen kivette a részét a közelben állomásozó magyar és orosz katonaság is, akik volt, hogy egy magas rangú tiszt látogatása alkalmából a barlangból kihordott ásványokkal díszítették a laktanyát. A barlangot az elsők között megismerő Venkovits István geológus öt évvel a felfedezés után már a képződmények 70 %-os pusztításáról beszélt! A változás csak 1958-tól állt be, amikor a barlang a Benedek Endre vezetésével megalakult dorogi barlangkutató csoport kezelésébe került, akik már megfelelően tudták érvényesíteni a barlang védelmét. Az azóta Benedek Endre Barlangkutató Egyesület néven működő csoportnak köszönhetően a védelmen túl ma már a barlangnak a nagyközönség számára történő bemutatása is megoldottá vált.

Kialakulásának összetett módja, különleges formakincse, ritka ásványkiválásai és veszélyeztetettsége miatt 1982 óta fokozottan védett barlang! A hazai barlangvédelem egyik legszomorúbb példája ez, ahol az emberi gyűjtőszenvedély és a céltalan, vandál pusztítás soha helyre nem hozható, visszavonhatatlan károkat okozott. Mindig tartsuk szem előtt, hogy az élettelen természeti értékek nem képesek megújulásra, a bennük okozott károk végérvényesek!

Ne zavarjuk az esetlegesen itt talált denevéreket sem, és ne feledjük, hogy hazánkban valamennyi denevérfaj védett!
Ha ide látogatunk, mindenképpen keressük fel a közelben a Strázsa-hegyi-barlang látványos, felszakadt bejárati csarnokát is!
Csak előzetes bejelentkezéssel, a barlangot üzemeltető Benedek Endre Barlangkutató Egyesülettel látogatható!