Esztergomi Dzsami és Veprech-torony

A DZSÁMI
A 400 éves egykori török imaház, az Uzicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámi ma múzeumként működik. Az épület Esztergom városának egyik legmozgalmasabb időszakából származik, ez az egykori Török Birodalom központjától észak-nyugati irányban található legtávolabbi megmaradt és felújított dzsámi.
Az esztergomi török uralom 130 éves ideje alatt (1543-1595 és 1605-1683), az 1600-as évek első felében épült az épület, amelyhez ma Magyarországon nincs hasonló. A különleges helyszín adottságai, valamint az építtető származási helyén ismert építészeti stílus miatt az épület alaprajza egyáltalán nem hasonlít a legismertebb magyarországi dzsámikéhoz, ennek köszönhető, hogy sokáig csak néhány szakértő sejtette erről az épületről, hogy évszázadokkal ezelőtt török dzsámi volt. Csak derült ki egyértelműen az igazság, mikor 1998-ban a Rosenberg Hungária Kft. tulajdonába nem került az épület. Ekkor adódott lehetősége a kutatóknak arra, hogy közelebbről is megvizsgálhassák az akkor már eléggé rossz állapotban lévő épületet.
Ennek köszönhető, hogy 2007-ben, mint múzeum a dzsámi ismét megnyitotta kapuit. Az alapos kutatásnak és a szakszerű helyreállításnak köszönhetően ma az épületet szinte teljesen régi fényében láthatjuk.
A múzeum nemcsak az érdekes épületet igyekszik bemutatni a látogatóknak, hanem Esztergom török-kori történetét is kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az egykori imatér pedig ma időszakos kiállításoknak ad otthont, a legkülönbözőbb témákban. Ezen felül rendszeresen tudományos illetve művészeti előadásokat rendezünk a Víziváros északi részén álló, csodálatos akusztikával rendelkező épületben.
Egyedülállóvá teszi az épületet, hogy valószínűleg már a török-korban egyfajta látványosság volt, köszönhetően a helyszínhez fűződő jeles eseménynek. 1543-ban ugyanis itt jutott be az első három török szpáhi Szulejmán szultán seregéből az esztergomi várba, a 17. századi hagyomány szerint a városfal vízivárosi szakaszán lévő Kicsi kapun keresztül, aminek köszönhetően először került török kézre Esztergom (1543-1595). Erre Szulejmán szultán halála után is emlékeztek, minden valószínűség szerint ezért állítottak neki emléktáblát a Kicsi kapu fölé az 1600-as évek első felében, és ezért tisztelegtek a hódítás emléke előtt a kapu fölé épült dzsámival.

AZ ÉPÜLETEGYÜTTES
A Malom-bástya és a Veprech-torony a régi esztergomi alsó vár északi részén található, legszebben megmaradt történelmi épületegyüttese.
Bár a Múzeum a török-kori dzsámiról kapta mai közismert nevét, a dzsámi épülete mellett a török-korban és azelőtt épült egyéb látványosságok is állnak, legalább 800 évnyi történelmi háttérrel.
Ki ne szeretne például végigmenetelni az egykori végvári vitézek őrhelyén? A Malom-bástya a Vízivárost és a Várhegyen magasodó felső várat összekötő erődítmény kulcsfontosságú pontja volt. A hegyet félkörívben a Duna folyó felől összekötő városfal nemcsak itt kanyarodott fel a Várhegyre, hanem az egyik legnagyobb kincs, az ivóvíz is erről a helyről került fel a hegyre.
 Nem is akármilyen módon, hanem a már a kortársak által is bámulatosnak mondott reneszánsz vízgép pumpálta fel 50 méter magasra a Dunából származó ivóvizet 210 éven keresztül. Ezt a gépet az egyik legismertebb esztergomi érseknek, Vitéz Jánosnak köszönhetjük.
 Ennek a vízemelő szerkezetnek a védelmére építtette Várdai Pál érsek a ma is bejárható Malom-bástyát, melyet végül Szulejmán szultánnak sikerült elfoglalnia 1543-ban. Pedig a bástya csak hónapokkal a törökök érkezése előtt készült el. A Malom-bástya olyan jól védhető volt, hogy a későbbi ostromok során csak a Víziváros déli részén sikerült betörniük a seregeknek az erődrendszerbe, innen soha többé. A megmaradt lőréseken keresztül pedig ma is ellenőrizhetjük a Duna hajóforgalmát.
 Ha még nagyobbat szeretnénk visszaugrani az időben, csak a bástya közepén álló Veprech-torony maradványaira kell tekintenünk. Ez a torony IV. Béla, „a második honalapító” király idejében már biztosan itt állt, mivel a tornyot a király egy 1239-ben keltezett oklevelében fontos objektumként név szerint megemlítik. A tornyot talán még egy, a római korból itt maradt épület alapjaira építették, és mind a mai napig megtalálható benne az az egykori meleg vizű forrás, amellyel később a bámulatos vízemelő szerkezetet működtették,
Azoknak, akik a régi háborúskodások visszhangjától mentes helyre vágynak, szintén van látnivaló. A dzsámi bástyával ellentétes oldalán található a Rózsakert, amely a gyilokjárón és a középkori úton keresztül is megközelíthető a bástyából. Az illatos és színes virágok mellett egy másik jellegzetes törökök által kedvelt és nálunk meghonosított növényt, a gránátalmát is megismerhetik, és kikapcsolódhatnak a korabeli oszmán stílusban megépített szökőkút mellett. A középkori Víziváros főutcájának nyomaira is rábukkanhatnak, melyet követve megérkezhetnek a mai Dzsámi Kávézóba is.