Református templom

A XVI. században református hitre tért lakosság használatba vette az ismereden időben épült középkori templomot. Az 1595-ös összeírás református templomáról szól. 1671-ben Báthory Zsófia katholikus hitre térvén, elvétette a templomot és a katholikusoknak adatta.

De 1693-ban újra a reformátusoké lett. 1703-05 között ismét katholikus, 1705-től megint a reformátusok használatába került. 1711. szeptember 26-án végleg elvették a reformátusoktól, kiknek ettől kezdve sokáig nem volt templomuk. 1740-től egy borházban tartották istentiszteleteiket, majd oratoriumot építettek. 1766-ban titkos egyezséget kötöttek a tolcsvai apáttal, eszerint: egy csipetnyi aranyért minden esztendőben megvehették a templomba járás jogát. 1785-90 között templomot építettek, s a katholikusok visszaadtak egy harangot, melyet a templommal együtt vettek el. 1889-ben tornyot építettek a templomhoz. De a 100 éves templom használhatatlánná vált, így újabb templom építését tervezték, amit homlokzat előtti tornyával együtt építettek fel 1910-11-ben. Mennyezete sík, vakolt, az épület északi vége a nyolcszög három oldalával zárul. Az úrasztala carrarai fehér márványból készült.

Egy régebbi repedt harangján ezt a felírást lehetett olvasni: „Kitárva az Isten háza, halljátok a harangot, jertek hívek dicsérjétek az egy örökkévalót!”