Lévai Árpád - a múzeum tulajdonosa - szívesen fogadja és kíséri a páratlan kincsek között tébolygót. Persze, a gazda szeme is hizlalja a jószágot, de a fali műsorplakát tanúsága szerint 1972-ben még javában szolgáltató Terv filmszínházban valóban több száz retró tárgy van felhalmozva.
A földszint természetesen most a motoroké. A Lévai Árpád által 2009-ben életre hívott Ercsi Motorosklub rendezvényein, de a különböző motorbörzéken, retrótalálkozókon is meg lehet csodálni egyiket-másikat az Árpád legnagyobb kedvenceinek számító gyönyörű Pannóniáktól, minden magyar motorok minőségi ősétől a fura külsejű kis Panni robogóig vagy a világháborús Harley-David-sonig. Ezzel akár a világot is be lehetne járni, érvényes műszakival rendelkező gép, csak a hárommázsás súlya akadályozza kissé a vezetőt, aminek köszönhetően gyakorlatilag nem lehet vele megállni – meg persze az, hogy a közlekedés szereplői unos-untalan bevágnak elé az úton, miután hosszú percekig bámulták tátott szájjal.
Az emeleti részen, ahol a motoros férfiösszejöveteleknek alakított ki a házigazda egy vezérkari helyiséget, szintén gazdag leletanyaggal szembesülünk a 19. s a 20. századból. Régi újságok, könyvek, festmények, Lenin-szobrok, egy háborús tiszti gyorsmelegítő – míg a galérián az írógépek, régi rádiók, hihetetlen módon a hulladékban talált pompás lámpák, gojzervarrott kisbírói csizma, ÁVH-s bőrkabát és még ezernyi tárgy a múltból.
Az egyedi múzeum folyton alakul, gazdája szívesen látja a múltba révedni óhajtókat. Óvodás-iskolás csoportokat kiváltképp – hogy a kicsik is megéljék pár percre, amit anno a nagyszüleik, szüleik.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A földszint természetesen most a motoroké. A Lévai Árpád által 2009-ben életre hívott Ercsi Motorosklub rendezvényein, de a különböző motorbörzéken, retrótalálkozókon is meg lehet csodálni egyiket-másikat az Árpád legnagyobb kedvenceinek számító gyönyörű Pannóniáktól, minden magyar motorok minőségi ősétől a fura külsejű kis Panni robogóig vagy a világháborús Harley-David-sonig. Ezzel akár a világot is be lehetne járni, érvényes műszakival rendelkező gép, csak a hárommázsás súlya akadályozza kissé a vezetőt, aminek köszönhetően gyakorlatilag nem lehet vele megállni – meg persze az, hogy a közlekedés szereplői unos-untalan bevágnak elé az úton, miután hosszú percekig bámulták tátott szájjal.
Az emeleti részen, ahol a motoros férfiösszejöveteleknek alakított ki a házigazda egy vezérkari helyiséget, szintén gazdag leletanyaggal szembesülünk a 19. s a 20. századból. Régi újságok, könyvek, festmények, Lenin-szobrok, egy háborús tiszti gyorsmelegítő – míg a galérián az írógépek, régi rádiók, hihetetlen módon a hulladékban talált pompás lámpák, gojzervarrott kisbírói csizma, ÁVH-s bőrkabát és még ezernyi tárgy a múltból.
Az egyedi múzeum folyton alakul, gazdája szívesen látja a múltba révedni óhajtókat. Óvodás-iskolás csoportokat kiváltképp – hogy a kicsik is megéljék pár percre, amit anno a nagyszüleik, szüleik.