L'Huillier-Coburg-kastély

A kastély fénykora (1730 – 1820). Az építtető, Jean-François L’Huillier (1668–1728) a Lotharingiai Hercegségben született nemesi családból. A Habsburg-hadseregben futott be katonai karriert, és ott volt 1686-ban Budavár visszafoglalói között. A következő évtizedben is a török elleni háborúban harcolt. Az edelényi birtokot II. Rákóczi Ferenctől ötezer rajnai forintért, zálogba kapta 1700-ban. Később azonban ez az udvar szemében gyanússá tette L’Huillier-t, akit meg is vádoltak azzal, hogy a fejedelem francia kapcsolataiban segédkezik. Ezért 1701-ben hét hónapra fogságba vetették. Majd a Rákóczi-szabadságharc idejére eltávolították Magyarországról.

Az itáliai Lombardia és Piemonte tartományban, valamint Nápolyban szolgált, a Caraffa-vértesezred parancsnoka volt. III. Károly király katonai szolgálataiért bárói rangot adományozott neki, a magyar országgyűlés mindezt honosítással erősítette meg. Ezt egy díszes, latin nyelvű oklevél tartalmazza, amelyet 1715. március 31-én gróf Pálffy Miklós nádor írt alá. L’Huillier immár a magyar nemzet tagjaként 1716-ban kezdte meg edelényi kastélya felépítését. De nem érhette meg kastélya befejezését: 1728-ban – már egri várkapitányként – Pozsonyban halt meg. Fiúörökös híján örökségét lánya vitte tovább.

Az edelényi kastély építéséhez regimentjétől, a Caraffa-ezredtől hívott kőműveseket, ácsokat és más mestereket. Az állványokhoz, a tetőszerkezethez és a nyílászárókhoz szükséges fát zömmel 20–40 kilométeres távolságból szállították, a falazathoz és az alaphoz a helyi kőbányákból vitték a követ, a habarcskészítéshez és a téglaégetéshez szükséges mész és homok is helyben, illetve a közvetlenül Edelény mellett fekvő Szendrőládon rendelkezésre állt. A falakhoz és a boltozatokhoz felhasznált téglát pedig a legtöbb uradalomhoz hasonlóan Edelényben is helyben égették. A gróf halála után felesége, Marie-Madeleine de Saint-Croix 1730-ban fejezte be a kastély építését. Az épületegyüttes tervezőjéről nincs adat.

Az edelényi kastély különlegessége az keleti szárny teremsora, amelyet Lieb Ferenc falképei díszítenek. A rokokó figurális jelenetek a XVIII. század végéről valók. Az edelényi kastély falfiguráinak „rokonai”, ugyancsak Lieb alkotásai a monoki Andrássy-kastélyban találhatók. Az „edelényi festő” személyének azonosítása Jávor Anna művészettörténész kutatómunkájának köszönhető.

Az építtető Jean-François L’Huillier unokája, Ludmilla és az ő második férje, Esterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében. A házaspár a Felső-Magyarországon foglalkoztatott vándorfestőt, az iglói Lieb Ferencet bízta meg hat szoba kifestésével. A legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképek 1770-ben készültek el. Ludmilla halála után fiára, Dessewffy Ferencre szállt a birtok, akinek a nevéhez már nem fűződött egyetlen jelentősebb átalakítás sem a kastélyegyüttesen. Miután Dessewffy 1820. február 14-én örökösök nélkül hunyt el, a birtok és a kastély visszaszármazott a királyi kamarára.

A Coburg-korszak (1831–1928). A német Szász–Coburg–Gotha hercegi családból származó Ferdinánd herceg, császári királyi altábornagy 1831-ben megvásárolta és hitbizománnyá alakította az edelényi uradalmat. A Coburgok Magyarországon a Felvidéken, hontszentantali kastélyukban éltek, az edelényi birtokot pedig inkább csak gazdasági megfontolásból szerezték meg. E tekintetben fellendülést hoztak a település életében, mivel 1845 előtt itt alapították meg az ország első cukorgyárát, birtokaikon pedig magas színvonalú mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A kastély földszintjének egy részét már 1861-ben bérbe adták a járásbíróság céljaira. Az épület időközben lassú pusztulásnak indult, mivel lényegében már 1820-tól nem használták főúri rezidenciának. A fölöslegessé vált barokk kori gazdasági épületeket bontani kezdték, a 18. századi franciakertet pedig a 19. század első felében angolkertté alakították át.

A 2013-ban lezárult első fejlesztési ütem eredményeképpen – az Új Széchenyi terv keretében az Észak-magyarországi Operatív Program kiemelt projektjeként – sor került a kastély teljes szerkezeti rehabilitációjára, megújult a tetőzete, homlokzata, belső tereinek kétharmada. Megújult a sziget kastélyhoz tartozó része, az 5,1 hektáros park, felépült a Bódva folyó partján a fogadóépület, a 70 személygépkocsi, valamint 8 busz fogadására alkalmas parkoló, ahonnan a szigetet új gyaloghídon lehet megközelíteni.

A fejlesztésnek célja volt a kastély megmaradt értékeinek rendhagyó bemutatása is, ezért elsőként Magyarország legnagyobb összefüggő, XVIII. századi rokokó falkép együttesét restaurálták. (Összköltségvetés: 2,4 milliárd forint, amelynek 85 százaléka EU-támogatás.) A második fejlesztési ütem 2012. november 28-án kezdődött és 2015. decemberében zárult. (Összköltségvetés: 900 millió forint – 100 százalék EU-támogatás)