Mária kápolna

Dusnok újkori határában, a Lugas és Natka felé vezető kövezett úttól északra, a kanyargó Vajastól délre, a hajdani miskei út közelében, a Feket nevű határrész egyik völgyében, mesterséges dombon egy magányos kápolna áll, amelyet, a hivatalos egyházi szóhasználat Mária-kápolnának, feketi kápolnának, a dusnoki népi szóhasználat röviden magyarul kápolnának, rácul kcípónának emleget.

A kis kápolna közelében van egy gödörszerű kis tó, amelyet a XX. század végén élő idősebb dusnokiak Marijin viric-nek, ritkábban izvírak-nak emlegetnek. A Marijin viric név valaha valószínűleg egy hoszszabb vizes laposra, a kápolna helyén is elkanyargó, a kápolna melletti tavacskával és a Vajassal egyaránt összeköttetésben álló fokra vonatkozott, de a fok többi részének kiszáradása és felszántása miatt a megnevezés visszaszorult a soha ki nem száradó, forrás által táplált gödörszerű kis tóra. A régi értelemben vett Marijin viric-re, vagyis a hosszan elnyúló kanyargó vizes lapályra Pesty Frigyes dusnoki tudósítója 1864-ben a Mária fok nevet jegyezte föl.

A kápolnától északra, a Vajas felé elterülő, viszonylag magas földhát egy részét Crkvica néven emlegetik a dusnokiak, utalva ezzel a középkori Feket falu templomára, amelynek romjai még a XVIII. században is fennálltak.

A kápolna tehát a XVII. század közepéig lakott Feket falu helyének szélén épült, nem messze a feketi templom dusnoki építkezésekhez elhordott hajdani romjaitól.