A Falumúzeum mögötti épületben, amely szándékosan mutat néhány a régi falusi gabonaraktárakra emlékeztető jellegetességet, korabeli belsőégésű motorok láthatók.
Ezek a - régies nevükön - mótorok valamilyen munkaeszközt (szivattyút, fűrészt, darálót, köszörűt, cséplőgépet, szecskavágót, áramfejlesztőt) hajtottak egykor. Eleinte ezeket a meghajtógépeket nem járművekbe építették, hanem többnyire vaskerekű kocsikra szerelték. Lokomobiloknak nevezték, kézi vagy állati erővel húzták, vontatták oda, ahol éppen szükség volt rájuk. Tömegük a mai szemmel nézve megmosolyogtatóan kis teljesítményük mellett tekintélyes volt - a legkorábbi típusok esetében nagyjából annyi igásállatra volt szükség a vontatásukhoz, ahány lóerős a gép teljesítménye.
A gépek koruk, és ritkaságuk folytán technika- illetőleg ipartörténeti szempontból pótolhatatlanok.
A belsőégésű motor történetének őskorát képviselő matuzsálemek 100 év körüliek, a legfiatalabbak is legalább 50 évesek (járművek esetében a veteránnak számító kor 30-40 év). A népnyelv - jellegzetes hangjukra utalva - csettegőknek, csühögőknek hívta őket.
A jelentősebb gyűjteménnyel bíró hazai gyűjtők száma tíz alatt van, még kisebb az értékes - sajnos, pusztulófélben lévő - ilyen jellegű közgyűjtemények száma. A hazai gyártmányokon kívül többek között amerikai, német, francia, cseh és angol motorokat láthatnak. A gépek közel fele egyedi - tehát Magyarországon kizárólag az itteniről van tudomásunk. A teljes gyűjteménynek egyidejűleg csak egy részét - nagyjából a 60%-át - mutatjuk be.
A gyártóüzem földrajzi helyétől függetlenül mindegyik motor Magyarországon került elő, a legváltozatosabb körülmények között. A nagyrészt működő motorokon kívül néhány régi munkagép, különleges alkatrészek (Tigris harckocsi petróleummotorjának gyújtómágnese, gyújtógyertyák, melegítőlámpák Hofherr-traktor indításához, korabeli olajozókannák, zsírzószelencék, stb.) is megtekinthetők a falitáblák szövegein, korabeli képein és ábráin túlmenően.
Mindegyik motornak saját története van - sokszor talán a történelme kifejezés a pontosabb -, ezekből néhányat majd a gépbemutató során hallhatnak. A kiállított motorok üzemképesek, működés közbeni bemutatásuk lehetséges.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Ezek a - régies nevükön - mótorok valamilyen munkaeszközt (szivattyút, fűrészt, darálót, köszörűt, cséplőgépet, szecskavágót, áramfejlesztőt) hajtottak egykor. Eleinte ezeket a meghajtógépeket nem járművekbe építették, hanem többnyire vaskerekű kocsikra szerelték. Lokomobiloknak nevezték, kézi vagy állati erővel húzták, vontatták oda, ahol éppen szükség volt rájuk. Tömegük a mai szemmel nézve megmosolyogtatóan kis teljesítményük mellett tekintélyes volt - a legkorábbi típusok esetében nagyjából annyi igásállatra volt szükség a vontatásukhoz, ahány lóerős a gép teljesítménye.
A gépek koruk, és ritkaságuk folytán technika- illetőleg ipartörténeti szempontból pótolhatatlanok.
A belsőégésű motor történetének őskorát képviselő matuzsálemek 100 év körüliek, a legfiatalabbak is legalább 50 évesek (járművek esetében a veteránnak számító kor 30-40 év). A népnyelv - jellegzetes hangjukra utalva - csettegőknek, csühögőknek hívta őket.
A jelentősebb gyűjteménnyel bíró hazai gyűjtők száma tíz alatt van, még kisebb az értékes - sajnos, pusztulófélben lévő - ilyen jellegű közgyűjtemények száma. A hazai gyártmányokon kívül többek között amerikai, német, francia, cseh és angol motorokat láthatnak. A gépek közel fele egyedi - tehát Magyarországon kizárólag az itteniről van tudomásunk. A teljes gyűjteménynek egyidejűleg csak egy részét - nagyjából a 60%-át - mutatjuk be.
A gyártóüzem földrajzi helyétől függetlenül mindegyik motor Magyarországon került elő, a legváltozatosabb körülmények között. A nagyrészt működő motorokon kívül néhány régi munkagép, különleges alkatrészek (Tigris harckocsi petróleummotorjának gyújtómágnese, gyújtógyertyák, melegítőlámpák Hofherr-traktor indításához, korabeli olajozókannák, zsírzószelencék, stb.) is megtekinthetők a falitáblák szövegein, korabeli képein és ábráin túlmenően.
Mindegyik motornak saját története van - sokszor talán a történelme kifejezés a pontosabb -, ezekből néhányat majd a gépbemutató során hallhatnak. A kiállított motorok üzemképesek, működés közbeni bemutatásuk lehetséges.