Viharharang

A viharharangok a legtöbb esetben a keresztek kísérői, elvétve lehet látni magányosan álló viharharangot. Ezeket általában egy "högyben" (magasabban fekvő partosabb terület) lévő csőszház mellé állították fel. Domaszéken összesen két harang mellett nincs kereszt: a Csikós János És a Bönde Imre-féle harang mellett.

"A harangozás a csősz (kapás) feladata volt. A harangozót régen csősznek vagy harangatyának nevezték." A harangatyaként emlegették még azt a személyt is akinek a harang létrejöttét köszönheti. A csőszházat a második világháború idején a csősz nevére íratták, így továbbra is ő harangozott, amíg ki nem öregedett. Ha eladták a csőszházat a harang nem került az új tulajdonoshoz, ekkor kezdődött meg a harangok vándorlása. Sajnos emiatt sok közülük elkallódott.

A harangok Domaszéket egy külső és egy belső körbe rendezve védték a viharos időszakban Szent György napjától Szent Mihály napjáig. Az egyik legrégibb viharharang a nagymátyás-hegyi kereszt mellett áll. Ezt a rajta lévő feliratból tudjuk: "Szegeden anno 1859. Nagymátyáshegyi". Tényleges történetét sajnos nem ismerjük, annyi bizonyos valamikor Ördög József tanyája mellett állt, aki gondját viselte és harangozott is vele.

Az emberek a harangokat úgy tisztelték mintha élő személyek volnának. A harangok megkeresztelésének hagyománya volt, mely ünnepélyes keretek között zajlott. A harangozók a fáradozásukért eleinte javadalmazást kaptak, később már csak megtiszteltetésnek vették a harangozásra való felkérést. Egy régi hiedelem szerint, akkoriban Garabonciások járták a vidéket a népekhez bekopogtattak, tejet és tojást kértek tőlük és ha nem kaptak, olyan nagy vihart csináltak az földeken, hogy az egész termést tönkretette a jégeső. Az emberek ezért harangokat állítottak, védekezésül a viharral szemben. Így a Garabonciások elhagyták a vidéket.