Minden idők egyik legeredményesebb magyar úszóedzőjének Széchy Tamásnak, Doboz első díszpolgárának emlékét őrzi ez a ház. Ebben a házban töltötte gyermekkorát, édesanyja volt a postahivatal vezetője. Széchyné nyugdíjazása után 1960-ig élt a szolgálati lakásában.
Írásos emlékek a posta épületéről és működéséről 1895-től vannak, ebben az évben szerelték fel a segélykérő telefont. Ettől kezdve a posta fontos része lett az itt élő embereknek, mivel baj esetén az itt lakó postai alkalmazott éjjel- nappal ellátta a feladatát. 1910-ben ismét bővült a szolgáltatások sora, bevezetésre került a távírda. 1980-as évek végéig folyamatosan újították az épületet. Lecserélték a tetőszerkezetet, szebb hajópallót kapott a kiszolgáló tér, majd a régi olajkályhás fűtést központi fűtésre cserélték. A szolgálati lakásban élő postavezető és néha a családja is együtt élt a munkával, mert az embereket kiszolgáló tértől egy ajtó választotta el a lakókörnyezetüket.
Ez az épület 2008-ig szolgálta az embereket, mint postahivatal. A későbbiekben egy pályázatnak köszönhetően felújításra és kisebb átalakításra került az épület, majd elnyerte mai arculatát. 2012-ben ismét az emberek használatába került, mert ebben a házban kaptak helyet az úszópápa személyes tárgyai egy állandó kiállításnak adva ezzel lehetőséget, illetve itt kapott helyet a helytörténeti gyűjtemény is, amely a lakosság által felajánlott tárgyak mellett a Dobozi Népművészeti Egyesület tagjainak keze munkáját is dicséri.
Ez a ház ad otthont minden, olyan kézműves foglalkozásnak, tábornak és rendezvénynek, mely nem hagyja elfeledni a régmúlt hagyományait és hűen továbbörökíti a jövő nemzedékének. Fő cél a helyi hagyományok, értékek tiszteletének átörökítése „Apáról fiúra”.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Írásos emlékek a posta épületéről és működéséről 1895-től vannak, ebben az évben szerelték fel a segélykérő telefont. Ettől kezdve a posta fontos része lett az itt élő embereknek, mivel baj esetén az itt lakó postai alkalmazott éjjel- nappal ellátta a feladatát. 1910-ben ismét bővült a szolgáltatások sora, bevezetésre került a távírda. 1980-as évek végéig folyamatosan újították az épületet. Lecserélték a tetőszerkezetet, szebb hajópallót kapott a kiszolgáló tér, majd a régi olajkályhás fűtést központi fűtésre cserélték. A szolgálati lakásban élő postavezető és néha a családja is együtt élt a munkával, mert az embereket kiszolgáló tértől egy ajtó választotta el a lakókörnyezetüket.
Ez az épület 2008-ig szolgálta az embereket, mint postahivatal. A későbbiekben egy pályázatnak köszönhetően felújításra és kisebb átalakításra került az épület, majd elnyerte mai arculatát. 2012-ben ismét az emberek használatába került, mert ebben a házban kaptak helyet az úszópápa személyes tárgyai egy állandó kiállításnak adva ezzel lehetőséget, illetve itt kapott helyet a helytörténeti gyűjtemény is, amely a lakosság által felajánlott tárgyak mellett a Dobozi Népművészeti Egyesület tagjainak keze munkáját is dicséri.
Ez a ház ad otthont minden, olyan kézműves foglalkozásnak, tábornak és rendezvénynek, mely nem hagyja elfeledni a régmúlt hagyományait és hűen továbbörökíti a jövő nemzedékének. Fő cél a helyi hagyományok, értékek tiszteletének átörökítése „Apáról fiúra”.