A várat feltehetően a tatárjárás után építették, de először egy 1352-ben keltezett oklevélben szerepel „castrum Somlo” néven, amikor Nagy Lajos király Chenik fia Jánostól elvette és Heym fia Benedewknek adományozta.

1386-89 között Zámbó Miklós zálogbirtoka volt. Zsigmond 1389-ben Garai Miklós nádornak és testvérének Jánosnak, s örököseinek adta. 1443-46 között a Rozgonyiak kezén volt. Mátyás 1479-ben kedvelt hívének, Kinizsi Pálnak ajándékozza.

Kinizsi a várat 1492 után Szapolyai Istvánnak, Szepes vármegye örökös főispánjának zálogosította el, aki János és György fiaival együtt 1495-ben királyi adományul is megkapta azt. A Szapolyaiak azonban még ebben az évben 12000 arany forintért Erdődy Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek adták el.
Bakócz a várat teljesen rendbe hozatta.
1501-ben, majd 1517-ben végrendeletileg unokaöccsének, Erdődy Péternek hagyományozta Somló várát és tartozékait, aki II. Lajos király jóváhagyásával kapta meg azt.

Somló vára az Erdődy család birtoka 1546-ig, amikor Erdődy Péter a devecseri Csoron Andrásnak zálogosította el 2000 forintért, majd 1558-ban örök áron neki és gyermekeinek Jánosnak, Katalinnak és Margitnak eladta.
Csoron János halála után 1597-ben leányai osztoztak a birtokon, Somló vára Anna kezével Liszthy Istváné lett. A kincstár még ebben az évben pert indított a birtoklás ellen. A hosszan elnyúló per miatt a vár állagmegóvásával senki sem törődött, ezért az 1638. évi országgyűlés kénytelen volt a vár megerősítését elrendelni.

Csoron Anna halálát követően fia Ferenc, ennek halála után özvegye rátóti Gyulaffy Zsuzsanna, majd ennek fia Liszthy László, a költő bírta. László állítólag rablólovag volt, amiért a bécsi törvényszék halálra ítélte és lefejezte.

1707 az utolsó történelmi dátum a vár életében, amikor a kuruc Vak Bottyán foglalta el és hozatta rendbe. A felkelés bukása után hadi jelentőségét vesztve romlásnak indult. Hosszas pereskedés után 1735-ben a már romvár és uradalma visszakerült az Erdődyek birtokába, akik 1945-ig kezükben tartották.