Erdődy-kastélypark

A dobai Erdődy-kastély 1839-ben épült klasszicista stílusban. Építéséhez Somlóvár köveit is felhasználták. Az egyemeletes, timpanonos homlokzatú, dór, ion oszlopfős épület nagy kiterjedésű, gyönyörű arborétum közepén található.

Az eredetileg nyaralókastélynak szánt épületet Erdődy Károly (Erdődy Kajetán) gróf, váradi főispán emeltette a XIX. század elején a park legmagasabb pontjára, a 174 m magas Somlóvár nevű dombra. Tervezője Charles Moreau, a neves francia építész volt, a munkálatokat pedig, Anreith János György, a szombathelyi székesegyházat építésvezetője és Woyta Donát irányította. A szükséges anyagokat, mint a lakatosmunkákat, parkettát, ajtókat külföldről, a szakembereket pedig Morvaországból, Horvátországból, Itáliából, és Bécsből hozatták, ha a Vas és Veszprém megyében fekvő birtokokon nem találtak megfelelőket.

Alaprajza, homlokzati rendszere a klasszicizmus szellemének megfelelően letisztult, világos képet mutat. A főhomlokzati portikusz alól nyílik az előcsarnok, a bécsi Engl által tervezett emeleti lépcsővel. Az ehhez kapcsolódó folyosóról nyílnak a szobák. Az épület déli és északi végét egy-egy, a homlokzatokon építészeti tömegként megjelenő csarnok zárja. A déliben, amely a télikertnek, növényháznak épült, az e korból ismert legnagyobb méretű mozaikpadló maradt fenn. Amint az évszámos családi címer mutatja 1839-ben készült.

A kastélyt körülölelő, jelenleg védett parkot is Charles Moreau tervezte. Az angolkert elemeiről, a fáktól, bokrokról maga a táj gondoskodott. A tervező felhasználta az adott természeti környezetet, csak a vizeket kellett az erdők és a legelők közé rendezni. A park az angolkertek nemzetközi nyilvántartásában is szerepel.

Az így létrejött kastélykert hazánkban egyedülálló. Nemcsak mérete miatt (akkora, mint a Városliget: 100 ha!), hanem kertépítészeti koncepciója miatt is jelentős. Érzékelhetően ,,benne ül a tájban”, a kastélyból egészen mesteri módon nagy távolságú épületekre nyílik rálátás. Mivel a tájképi kertek három generációja (klasszikus, szentimentális és gyűjteményes) közül az elsőbe tartozik, itt nincsenek kerti építmények, pavilonok, obeliszkek, emlékpadok. Itt ,,csupán” az átlátásokkal és a festőien komponált növénycsoportokkal értek el hatást.

A kontinensen a legtöbb korai tájképi kertet átalakították, és a tulajdonosok érdeklődési körének megfelelő építményeket húztak fel benne. Ebben a kertben ez talán azért sem történt meg a későbbiek során sem, mert az Erdődy-család szinte minden tagja országszerte ismert szenvedélyes növénybarát volt, és kertjükben a fákat, bokrokat és növényritkaságokat tartották a legfőbb értéknek. Itt volt az egyik első télikert az országban.
A kastély 1945-ig volt az Erdődy család kezén. A Vörös Hadsereg katonái elől Münchenbe menekültek, ahol a Wittelsbach család fogadta be őket. Érdekes fintora a sorsnak, hogy amikor ők a nácik elől menekültek, akkor az Erdődyeknél laktak.

A háború után tüdőszanatórium, majd szocioterápiás intézet kapott helyet a kastély falai között. Néhány éve a MÁG ( Műemlékek Állami Gondoksága, mai nevén Műemlékek Nemzeti Gondoksága) vette át a vagyongazdálkodási szerepet. Elkészült az Europa Nostra-díjat nyert helyreállítási koncepcióterv is, melynek készítője: Alföldy Gábor táj- és kertépítész. Jelenlegi rekonstrukciója és közjóléti feltárása lehetővé teszi az intézmény korlátozott látogathatóságát, mely előzetes bejelentkezés alapján történhet.