A Diósjenői horgásztó megközelíthető: a 2 számú országos főútvonalról Vácot elhagyva, Rétság város előtt balra fordulva, vagy Parassapuszta, Balassagyarmat felöl, Rétság város után jobbra fordulva, Diósjenő község bevezető útjának jobb oldalán kihelyezett horgásztó tábla jelzi a helyszínre való érkezést
Végh József helyi történész kutatásaira és írásaira hagyatkozva a tó történetének rövid ismertetése:
A történészek feljegyzése szerint 173-ban Marcus Aurelius, a filozófus császár is vívott a tó partján egy nevezetes csatát a kvádok és a markomannok ellen. A „barbárok” ugyanis gyakorta átcsaptak nyugtalanító rajtaütéseikkel a Pannónia határát képező Dunán. A császár éppen azért, s hogy újabb területeket hódítson meg a Római Birodalom számára, hadjáratot indított megfékezésükre. A Jenői-tónál csaptak össze a Börzsöny rengetegéből támadó ellenséggel. A hadjárat során egy alkalommal „csoda” történt velük: amikor a tikkasztó hőségtől szinte már aléltan küzdő római sereget az őket körbezáró ellenség már-már megsemmisítéssel fenyegette, hirtelen sűrű felhők keletkeztek, s míg a rómaiakra csak a felfrissítő eső ömlött, addig az ellenséges oldalon vihar, a „fulminata” hatalmas zavart okozott. A hatás lenyűgöző volt. A sereg megmenekült, s a különböző légiókban szolgáló keresztény és pogány katonák egyaránt a saját vallásuk igazolását látták e csoda megtörténtében.
Talán pont a Diósjenői csata során történt mindez, hiszen ma is megfigyelhetjük, hogy a tó környékén gyakorta nagyobb eső kerekedik, mint a közvetlenül a hegység lábánál meghúzódó községben. A jelenség magyarázata is egyszerű: a leggyakrabban nyugat felől érkező légáramlatokat a hegylánc megemeli, s így annak közvetlen tövéhez kevesebb csapadék jut. A nevezetes csatára egy emlékmű hívja fel a figyelmet a tó partján.
A tó, 1917-ben a gát megerősítésével nyerte el a mai arculatát.
Ma már csak a csendes sport, a horgászás szerelmesei hódolhatnak itt nemes szenvedélyüknek.
A horgásztó területe 27 hektár, vízmélysége 1,7 – 2,4 méter közötti, jellemzően a fenéken 20-40 cm-es laza iszapréteg található. A tó vízutánpótlását a Börzsöny hegységből folyó „Jenői” patak biztosítja. A tavat körülvevő nád, gyékény és sás miatt csak az épített 104 db horgászállásról történő horgászat engedélyezett. A napi és heti területi engedélyt kiváltók részére külön horgászállások vannak biztosítva. Az utóbbi évek tógazdálkodása eredményeképpen varsázással jelentősen sikerült visszaszorítani a törpeharcsa populációt, és a tudatos évi 70-80 mázsa keszeg telepítéssel megerősödött a fehérhal állomány. Az éves pontytelepítések meghaladják a 145 mázsát. A pontytelepítések havi rendszerességgel történnek tavasztól-őszig.
Évente 15-15 000 db előnevelt csuka és süllő kerül be a vízbe, ezen kívül 10 q méretes (méretkörüli) csukát és süllőt telepítünk. A csuka állománya között nem ritkák a 4, 5 és 6 kg-os példányok. A tó nagyszámú szürkeharcsa populációval és balin állománnyal is rendelkezik.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Végh József helyi történész kutatásaira és írásaira hagyatkozva a tó történetének rövid ismertetése:
A történészek feljegyzése szerint 173-ban Marcus Aurelius, a filozófus császár is vívott a tó partján egy nevezetes csatát a kvádok és a markomannok ellen. A „barbárok” ugyanis gyakorta átcsaptak nyugtalanító rajtaütéseikkel a Pannónia határát képező Dunán. A császár éppen azért, s hogy újabb területeket hódítson meg a Római Birodalom számára, hadjáratot indított megfékezésükre. A Jenői-tónál csaptak össze a Börzsöny rengetegéből támadó ellenséggel. A hadjárat során egy alkalommal „csoda” történt velük: amikor a tikkasztó hőségtől szinte már aléltan küzdő római sereget az őket körbezáró ellenség már-már megsemmisítéssel fenyegette, hirtelen sűrű felhők keletkeztek, s míg a rómaiakra csak a felfrissítő eső ömlött, addig az ellenséges oldalon vihar, a „fulminata” hatalmas zavart okozott. A hatás lenyűgöző volt. A sereg megmenekült, s a különböző légiókban szolgáló keresztény és pogány katonák egyaránt a saját vallásuk igazolását látták e csoda megtörténtében.
Talán pont a Diósjenői csata során történt mindez, hiszen ma is megfigyelhetjük, hogy a tó környékén gyakorta nagyobb eső kerekedik, mint a közvetlenül a hegység lábánál meghúzódó községben. A jelenség magyarázata is egyszerű: a leggyakrabban nyugat felől érkező légáramlatokat a hegylánc megemeli, s így annak közvetlen tövéhez kevesebb csapadék jut. A nevezetes csatára egy emlékmű hívja fel a figyelmet a tó partján.
A tó, 1917-ben a gát megerősítésével nyerte el a mai arculatát.
Ma már csak a csendes sport, a horgászás szerelmesei hódolhatnak itt nemes szenvedélyüknek.
A horgásztó területe 27 hektár, vízmélysége 1,7 – 2,4 méter közötti, jellemzően a fenéken 20-40 cm-es laza iszapréteg található. A tó vízutánpótlását a Börzsöny hegységből folyó „Jenői” patak biztosítja. A tavat körülvevő nád, gyékény és sás miatt csak az épített 104 db horgászállásról történő horgászat engedélyezett. A napi és heti területi engedélyt kiváltók részére külön horgászállások vannak biztosítva. Az utóbbi évek tógazdálkodása eredményeképpen varsázással jelentősen sikerült visszaszorítani a törpeharcsa populációt, és a tudatos évi 70-80 mázsa keszeg telepítéssel megerősödött a fehérhal állomány. Az éves pontytelepítések meghaladják a 145 mázsát. A pontytelepítések havi rendszerességgel történnek tavasztól-őszig.
Évente 15-15 000 db előnevelt csuka és süllő kerül be a vízbe, ezen kívül 10 q méretes (méretkörüli) csukát és süllőt telepítünk. A csuka állománya között nem ritkák a 4, 5 és 6 kg-os példányok. A tó nagyszámú szürkeharcsa populációval és balin állománnyal is rendelkezik.