Görögkeleti szerb templom

A templom 1859-ben klasszicista stílusban épült. A kelet-nyugati tájolású templom a sarkon lévő parókia kertjében áll. Az egyhajós, jó arányú épület tornya a kórus fölött emelkedik. Méretei a korabeli följegyzés szerint: 13 és fél öl hosszú, 5 és fél öl széles, s a torony 15 öl magas.

A torony alatt nyíló főbejáratot a koronázó párkányra ültetett timpanon teszi hangsúlyossá. Az erőteljes koronázó párkányt a főhomlokzat két oldalán fél oszlopok tartják, s fölöttük íves oromfal csatlakozik a toronyhoz. A háromszintes tornyot mozgalmas bádogsisak födi.

Az oldalhomlokzaton ritmikusan megismétlődnek a fél oszlopok, melyek a falsíkot öt részre tagolják. Középütt az oldalbejárat elé 1949-ben egy kissé kiugró, födött bejárati részt építettek. A fél oszlopokkal közrezárt falsíkok közepén elhelyezett, egyenes záródású ablakokat kisebb fél oszlopokon nyugvó félkörívek keretezik. Az ablakok alsó élénél futó oldalpárkány nem lép ki az osztott falmezőkből. A hatszög három oldalával záródó szentélyt középen világítja meg ablak.

A templom dongaboltozatos mennyezetét az ablakok kiosztásának megfelelően hevederívek tagolják. A boltozatokat kék alapon szórt arany csillagok díszítik, míg az osztó hevederek sárgára vannak festve. A kórustól számított első három boltozaton kétoldalt egy-egy szent egész alakos freskója, az ikonosztáz előtti negyedik boltozat közepét egy, széleit négy kisebb freskó díszíti. A karzatot három erős boltív tartja. A kóruson alkalmanként vendégek énekelnek. A főbejárat bal oldalán álló boltív alatt található a szürke márvány keresztelőmedence, fölötte Szűz Mária és a kis Jézus szentképpel és körülötte gyertyatartókkal.

A karzat előtti egy ablakköznyi területet 1866-ban fából faragott és aranyozott építménnyel választották el a nők számára. Itt és a templom falai mellett magas karfájú álló székek helyezkednek el. Az ülőhelyeket a hívek pénzért váltották meg, s ha egynek a tulajdonosa meghalt, a szék használatának jogát hat hét múlva új tulajdonos vásárolhatta meg szintén élete végéig.

A szentélyt elzáró ikonosztáz alsó sorában balról jobbra Szent Miklós, Mária, Jézus és Szent János egész alakos festett képe, a fölötte lévő sorban középütt az utolsó vacsora, kétoldalt három-három szent, míg a legfölső sorban a tizenkét apostol és a föltámadás jelenete található. A deszki ikonosztáz különlegessége, hogy a királyi ajtó miniatűr (képeslap nagyságú) fára festett ikonokkal van körül rakva. Készítőjét nem ismerjük, bár néhány ikonon megtalálható Sz. A. monogram talán Sztevan Alexov nevét takarja. A föltételezések szerint a 19. század közepén a környéken dolgozó festő a deszki régi szerb temetőben van eltemetve. (Dr. Rusz Borivoj szóbeli közléséből.)

A szentély közepén álló egyszerű oltárasztalon feszület, evangélium és néhány énekeskönyv van. A bal oldali falfülkében az áldozáshoz való kellékeket, a jobb oldali fal fülkében pedig a füstölőt helyezték el.

Az ikonosztáz előtt kétoldalt az énekesek padjai, középütt négy rúdon álló baldachin található. (A baldachint föltámadáskor a templom közepére állítják.)

A falakat szentképek borítják. Többségük a kihalt családok házaiból került a templomba. Szent János, Szent Miklós és Szent György képe alatt névünnepükön gyertyát égetnek. A padló parkettamintára élbe rakott tégla. Két szép üveggyöngyös csillár világítja meg a hajót és a falak mellé állított templomi zászlókat. Ezek a Deszkről elvándorolt szerbek ajándékai.

A tornyot 1963-ban javították. Az elmúlt években a külső falakat újrafestették, és 1995-ben a tetőzetet újra cserepezték.