Városháza

Debrecen egyik legjellegzetesebb építészeti emléke, a klasszicista Városháza.
Elődje 1531-ben épült, s a város vezetőségének adott otthont. Századokon át toldozgatták, míg 1802-ben méltó kezekbe került az ügy: Péchy Mihály készítette az első a tervet, de kivitelezésére nem gyűlt össze elég pénz.
Nem valósult meg eredeti formájában Povolny Ferenc munkája sem, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Polvolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos, árkádos épület kulcsait 1843-ban vehette át a város.

1849-ben itt lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány Hivatala is. A titkos levéltárban őrizték a magyar szent koronát.
A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont, a város címere.

Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Új épületre lett volna szükség, de pénz híján elvetették a tervet, s az épületet átalakították.
Leegyszerűsített feljárót építettek, a nyitott árkádsort befalazták, beablakozták, s függőfolyosóval kötötték össze a szomszéd épülettel, melyben akkor adóhivatal működött. Ezért nevezték el sóhajok hídjának. Az épület ma is városházaként működik. A 16. századtól ez az épület volt Debrecen szíve. Élet és halál fölött döntött a széles jogkörrel felruházott magisztrátus, élén a főbíróval. Kálvin hű követőjeként szigorúan őrködött a polgári-családi élet fölött is. A tűzvészek megfékezésére szigorú intézkedéseket hoztak, mellyel Debrecen meg tudta tartani összekötő szerepét a szétszakadt ország részei között.