A Debreceni Egyetem Botanikus Kertje több mint 200 éves múltra tekint vissza, és a város egyik legjelentősebb természettudományos központja. Az intézmény gazdag történelme és változatos növényvilága révén a kert nemcsak a tudományos kutatás színtere, hanem egy különleges turisztikai látványosság is.
Debrecenben már a 19. század elején hagyománya volt a botanikai oktatásnak. Méliusz Juhász Péter itt írta az első magyar botanikai könyvet, és a híres Magyar Füvészkönyv (1807), amelyet Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály írt, megalapozta az első füvészkert létrejöttét. Ez a kert a Déri Múzeum helyén, a Pap tavánál jött létre 1807-ben, Debrecen város tanácsának jóvoltából.
A füvészkert eredetileg a Debreceni Református Kollégium felügyelete alatt működött, és fontos szerepet játszott a természettudományos képzésben egészen 1922-ig. Az egyetemi épület felépülésével azonban a kert elvesztette jelentőségét, és a Déri Múzeum felépítésekor megszűnt.
Az új botanikus kert létrehozására 1928-ban került sor, amikor Debrecen városa 17 hektárnyi területet adományozott az egyetem mögötti Nagyerdő területén. Az alapítók között volt Soó Rezső, Greguss Pál, Rerrich Béla és Schneider József, akik a kertet tudományos és esztétikai célokra hozták létre. Az 1930-as években a kertet tovább fejlesztették, ekkor készült el a sziklakert, a vízvezeték-hálózat, valamint a növényföldrajzi csoportok telepítése is megkezdődött.
A kert fejlődése a II. világháború után is folytatódott. 1947-től Soó Rezső irányításával megkezdődött az újjáépítés, és a kert gyorsan gazdagodott új növényfajokkal. Az 1950-es években megépült az első üvegház, és a következő években tovább bővítették a trópusi növények gyűjteményét.
A kert egyik legismertebb része a kaktuszgyűjtemény, amely 1986-ban új üvegházblokkot kapott. Azóta a gyűjtemény Európa-szerte híres lett, és több mint 1200 kaktuszfajt tartalmaz. Az arborétum is folyamatosan bővült, különösen az 1980-as években telepített örökzöldek és fenyőfélék jelentős látványosságot nyújtanak.
A botanikus kert ma is aktív oktatási és kutatási központ, valamint népszerű turisztikai célpont. Jelenleg több mint 5,000 növényfaj található itt, beleértve a 1,500 szabadföldi, 2,000 trópusi, 1,000 pozsgás és 1,300 kaktuszfajt. A kert szabadon látogatható, és számos programot kínál a természet szerelmeseinek.
A Debreceni Egyetem Botanikus Kertje ideális helyszín a nyugodt sétákhoz, piknikezéshez és a természet felfedezéséhez. A kert különféle szakaszai – üvegházak, sziklakert, arborétum – minden évszakban lenyűgöző látványt nyújtanak, legyen szó a tavaszi virágzásról vagy az őszi színkavalkádról.
A botanikus kert a Debreceni Egyetem területén található, könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel, autóval és kerékpárral is. A látogatók számára a kert bejáratánál parkolási lehetőségek is rendelkezésre állnak.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Debrecenben már a 19. század elején hagyománya volt a botanikai oktatásnak. Méliusz Juhász Péter itt írta az első magyar botanikai könyvet, és a híres Magyar Füvészkönyv (1807), amelyet Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály írt, megalapozta az első füvészkert létrejöttét. Ez a kert a Déri Múzeum helyén, a Pap tavánál jött létre 1807-ben, Debrecen város tanácsának jóvoltából.
A füvészkert eredetileg a Debreceni Református Kollégium felügyelete alatt működött, és fontos szerepet játszott a természettudományos képzésben egészen 1922-ig. Az egyetemi épület felépülésével azonban a kert elvesztette jelentőségét, és a Déri Múzeum felépítésekor megszűnt.
Az új botanikus kert létrehozására 1928-ban került sor, amikor Debrecen városa 17 hektárnyi területet adományozott az egyetem mögötti Nagyerdő területén. Az alapítók között volt Soó Rezső, Greguss Pál, Rerrich Béla és Schneider József, akik a kertet tudományos és esztétikai célokra hozták létre. Az 1930-as években a kertet tovább fejlesztették, ekkor készült el a sziklakert, a vízvezeték-hálózat, valamint a növényföldrajzi csoportok telepítése is megkezdődött.
A kert fejlődése a II. világháború után is folytatódott. 1947-től Soó Rezső irányításával megkezdődött az újjáépítés, és a kert gyorsan gazdagodott új növényfajokkal. Az 1950-es években megépült az első üvegház, és a következő években tovább bővítették a trópusi növények gyűjteményét.
A kert egyik legismertebb része a kaktuszgyűjtemény, amely 1986-ban új üvegházblokkot kapott. Azóta a gyűjtemény Európa-szerte híres lett, és több mint 1200 kaktuszfajt tartalmaz. Az arborétum is folyamatosan bővült, különösen az 1980-as években telepített örökzöldek és fenyőfélék jelentős látványosságot nyújtanak.
A botanikus kert ma is aktív oktatási és kutatási központ, valamint népszerű turisztikai célpont. Jelenleg több mint 5,000 növényfaj található itt, beleértve a 1,500 szabadföldi, 2,000 trópusi, 1,000 pozsgás és 1,300 kaktuszfajt. A kert szabadon látogatható, és számos programot kínál a természet szerelmeseinek.
A Debreceni Egyetem Botanikus Kertje ideális helyszín a nyugodt sétákhoz, piknikezéshez és a természet felfedezéséhez. A kert különféle szakaszai – üvegházak, sziklakert, arborétum – minden évszakban lenyűgöző látványt nyújtanak, legyen szó a tavaszi virágzásról vagy az őszi színkavalkádról.
A botanikus kert a Debreceni Egyetem területén található, könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel, autóval és kerékpárral is. A látogatók számára a kert bejáratánál parkolási lehetőségek is rendelkezésre állnak.