Tájház

Dad ősidők óta lakott település, ennek számtalan tárgyi- és írásos bizonyítéka létezik. Hogy ezek a dolgok ne enyésszenek el, Csekovszky Árpádné tanár 1969-ben felvetette a falumúzeum kialakításának gondolatát, és ezzel egyidőben hozzáfogott a kiállítandó anyag összegyűjtéséhez. A gyűjtőmunkához csatlakozott Kugler Géza, az akkori tsz agronómusa, majd bevonták a falu lakosságát, többek között a diákokat is. E munka eredményeképp nyílt meg 1974. május 29-én a Falumúzeum az „öreg” iskola e célból átalakított folyosóján. Mivel a hely az idők folyamán szűknek bizonyult, a tanács ezt a régi házat vette meg, és hozatta rendbe itt, a falu Kisdad nevű részén, ahol azóta állandó kiállítással várja látogatóit. Gyűjteménye felett az akkor még működő Nyugdíjasklub vállalt védnökséget.

A ház kétosztatú, kétlakásos zsellérház nádtetővel. Az udvarán álló gémeskútra ma már csak az égbe meredő kútágas emlékeztet.

Az első ajtó a konyhába nyílik. Megtalálhatók itt a kenyérsütés eszközei: a fából készült dagasztóteknő, a kenyér formáját megadó szakajtók, a sütőlapát, a felénk kredencnek nevezett konyhaszekrény tányérossal, a csikósparherd, a vizespad, az állványra helyezett lavór, a faszenes vasaló. A falon a mindennapi konyhai munkához szükséges kellékek: szűrők, fakanalak.

Üvegezett ajtó vezet a szobába. Ennek berendezését egy polgárcsalád örökösei ajándékozták a Tájháznak. A gyönyörűen faragott bútorok jólétet sugallnak, az egyszerű parasztcsaládok nem rendelkeztek ilyennel, mégis üzenet ez számunkra. A magasra vetett ágy, a hatalmas szekrények, a tulipános láda, a szentsarok képei, az éjjeliszekrényen álló Biblia és zsoltárok, a sarokpad, a petróleumlámpa, az apró ablakok, a fagerendák és az agyagos, döngölt padló mind-mind a múlt hangulatát közvetítik felénk. A szekrényben néhány kézzel hímzett ruha található. De nem csak a ruhák, hanem a konyha falára kitett hímzett házi áldások is a gazdaasszony keze munkáját dicsérik éppúgy, mint a szakajtókendők, konyharuhák és törölközők.

A konyhából az udvarra kilépve az eresz (eszterha) alatt jutunk be a hátsó rész konyhájába, ahol egy kovácsműhely felszerelése tekinthető meg a falu néhai kovácsmestereinek jóvoltából: fújtató, kemence, kalapács, üllő, különböző formájú- és méretű fogók, patkószögek, sőt még egy, a kovácsműhelyt hirdető cégér is.

Ebből a helyiségből nyílik a ház utolsó szobája, ahol tematikusan rendezték múltunk emlékeit. Az egyik sarokban a földművelés eszközei (favella, kasza, tokmány stb.) sorakoznak, a másikban a tatai múzeum tulajdonát képező, Dadon feltárt avar kori halotti urna darabjai láthatók, míg a harmadikat a kenderfeldolgozás eszközei töltik be. A mindennapi életben nélkülözhetetlenek edények, tejesköcsögök, vizeskancsók, máktörők, vajköpülők szinte teljes épségben polcokon sorakoznak.

A falu történetét bemutató írásos emlékek a szoba közepén elhelyezett tárlóban tekinthetők meg, míg a régi fényképek a falon. A negyedik falat teljes egészében elfoglalja az az 1886-ban készült falutérkép, amely az utcákat és a falu környékének felosztását (dűlőit) mutatja.
Az épületet 1999-ben nyilvánították műemlékké.