Árpád fa

A fa a hársfélék családjába tartozó kislevelű hárs – Tilia cordata Mill. A fajta általános jellemzője, hogy hazánkban mindenütt honos, tág tűrésű, meleget kedvelő növény. Elsősorban a hegy- és dombvidékeket kedveli, de alföldeken is megél. Az éghajlati szélsőségek ugyan kevésbé viselik meg, ám a hosszan tartó szárazságot és az erős fagyokat megsínyli. Dús lombozatával talaját javítja. A tölgyesek, bükkösök, valamint az erdeifenyők fontos kísérője. Elsősorban a jó minőségű, mély talajokon nő gyorsan.

Ez a hársf szabad állású, ezért rövid törzsű, nagy, terebélyes, tömött koronájú. Kérge fiatalon barna, sima, később hosszanti irányban megrepedezik, megsötétedik. Fája vöröses árnyalatú.

Rügyei zöldek vagy vörösbarnák, a külső rügypikkely a rügy felénél hosszabb. Levelei 5-8 cm hosszúak, fogas szélűek, fonákjukon az érzugokban rozsdabarnák, szőrösek. Méretük jelentősen függ a termőhely vízellátásától és a hajtás jellegétől.

Virágzata gyógyító hatású. A belőle készített teát élvezeti célból is isszák, de ilyenkor nem főzik, csak forrázzák. Egyes ajánlók szerint a gyógyászati célra szánt teát sem szabad főzni. A júniusban nyíló, megszárított virágból készített tea meghűlés, köhögés esetén alkalmazzák, de ezen kívül számtalan panaszt enyhít. Gyomorerősítő, görcsoldó, serkenti a szívműködést. Fontos mézelő növény. Méze leginkább június közepe táján, a teljes virágzás idején gyűjthető: az ilyen virágból főzik a legjobb gyógyteát, és a méhek is ilyenkor készítik a legfinomabb hársmézet.

Virágai 5-11 virágú bogernyőben nyílnak, ötrészesek, sárgásfehér színűek, kellemes illatúak. A porzók száma 50-80. Termései bors nagyságúak, gömbölydedek, barnák, egy rekeszűek, kézzel összenyomhatók. Szeptember végén érnek.

A fa növekedése az első években lassú, később gyors. 200-300 évig él.

A fent említett dadi hárs magán viseli fajtájának minden jegyét. Koronája kissé szabálytalan, ÉNy-i oldalán szélesebb, kiálló, vastag ága miatt.