Bekes malom

A Csörötnek községben a Rába folyóról leágazó üzemvíz-csatorna mellett helyezkedik el az 1814-ben épült malom, amely műemléki védettséget élvez. Az elmúlt időszakokban igazi gazda hiányában állapota jelentősen leromlott, majd a rendszerváltást követően az önkormányzat tulajdonába került, de mindeddig megfelelő forrás és lehetőség hiánya miatt felújítása elmaradt.

A malmot az 1813-as nagy árvizet követően a szentgotthárdi ciszter apátság építtette azon okból, mert elődjét, mely közvetlenül a Rába folyó partján ált az áradás elpusztította. Ezért Szalay János megyei mérnök tervei alapján egy a Rába folyóról Magyarlak határában leágazó és az elpusztult malom közelében a Rábába visszatorkolló mesterséges csatornát ásattattak és erre építették az épület falában lévő latin feliratú tábla tanúsága szerint: Kasche Miklós apát, Prindlmayer András perjel és jószágkormányzó idején Schuller József műszaki vezetésével az új malmot.

A felépült 300 m2 alapterületű háromszintes malom a környék legnagyobb és a legbiztonságosabb malma lett.

Majd miután az apátság földterületei jelentősen csökkentek, előbb bérbe adták, majd pedig eladta azt. Így került a malom Bekes József tulajdonába, aki XX. sz. elején villamosmérnök fia segítségével jelentős változtatásokat hajtott végre a malmon. Nevezetesen a víz energiáját már nem közvetlenül a malomkerekek hajtására használta, hanem turbinák beépítésével elektromos árammal hajtott motorok forgatták a malomköveket. Mindez jelentősen befolyásolta a malom külső képét is, hiszen eltűntek az óriási malomkerekek, és egy biztonságosabb, megbízhatóbb technológiát honosított meg az új módszerekkel.
Továbbá a megtermelt áramnak – a malom szükséglete feletti részét – a lakosság szolgálatába állította, így megjelent az áramszolgáltatás a településen.

Az államosítást követően a kis vízerőművet az Áramszolgáltató Vállalathoz csatolták, míg a malmot a malomipari tröszt üzemeltette. Sajnos csak ideig óráig, mert hat év után bezárták és ezt követően csak a helyi termelőszövetkezet terménydarálójaként működött, mely a hetvenes évek végére fokozatosan megszűnt, és ettől kezdve szabd préda volt.

Berendezéseit, felszereléseit teljes egészében széthordták, csak a puszta falak és néhány mások számára használhatatlan tárgy (malomkő, fa alkatrészek) tanúskodnak hajdani fénykoráról.