Széchenyi Iskolamúzeum

A Széchenyi István Általános Iskola a város nyugati részén található, a Csongrádból kivezető 451 számú főút mentén. A külvárosi iskolát 1960-ban adták át rendeltetésének. Elsősorban a környező tanyavilágból fogadta a tanulókat.

Az iskola átadásával az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején ez a városrész nagy változásokon esett át. Modernizálódott. A lakóházak megújultak, átépítésükkel, felújításukkal mindazon tárgyak, melyek a múltat őrizték, feleslegessé váltak, „kiszorultak”. A sok régi használati eszköz lakóhelye lett az udvar. S hogy mégsem lettek az enyészeté, az az itt lakó iskolás gyerekeknek köszönhető. Nekik jutott eszükbe, hogy a múlt jeles emlékeit behozzák a nemrégen épült általános iskolájukba.

A gyermekszerető pedagógusok felismerték a spontán induló gyűjtésben rejlő lehetőségeket, s helyet kerestek az érkező tárgyaknak. A tantermekben polcokra kerültek, szekrényekbe és azok tetejére. Az emlékeket hordozó tárgyak mennyiségükben és minőségükben gazdagodtak, felhívva a figyelmet egy állandó jellegű kiállítás létrehozásának szükségességére. Ehhez otthont adtak a folyosók és az ott lévő üvegtárolók. A tudatossá váló gyűjtésbe bekapcsolódtak a tanulók szülei, a pedagógusok, és a környék lakossága is.

A folyamatosan bővülő kiállítás egy idő után kinőtte a folyosók üvegszekrényeit. Az akkori iskola vezetése szükségesnek ítélte a kialakuló helyzet megoldását. Elhatározta, hogy múzeumot hoz létre. A hely adott volt, mivel a Széchenyi Úti Általános Iskolát 1960 augusztusában adták át, s a korabeli építési szabályok előírták a légópincét, így az épület alá is építettek. Az alagsor szellős és száraz volta ideális helynek bizonyult. 1974-ben 7 kisebb-nagyobb helyiség került kialakításra. Ehhez az átalakításhoz, a berendezéshez állami támogatás nem állt rendelkezésre. A legszükségesebb dolgokat az iskola költségvetéséből fedezték. Faanyagot, festékeket, burkolóanyagot, padlólapokat vásároltak.

Az itt dolgozók lelkesedésének eredménye lett a „múzeum”.

Gát László nyugalmazott igazgató – aki egyben a város helytörténeti kutatója is – a gyűjtemény kialakításakor a következőket fogalmazta meg:

„Nevelési és oktatási feladattá tettük a gyűjtést, melyet területi szempontból behatároltuk a Külvárosra (az iskola területére) és a város tanyavilágára. Ez az elhatározás ma is megőrzendő értéke a gyűjteménynek.”

1980-1982-ben korszerűsítették a gyűjteménynek helyet adó pincehelyiségeket. Kialakult a „múzeum” mai formája, a 13 helyiségből álló állandó kiállítás.