A közel harminc hektár területű Kálvária-erdő napjainkban Csömör legnagyobb összefüggő erdősége, jól lehet, csak mintegy egy hatoda az összes erdőterületnek, mely a településen található. Legjellemzőbb fafaja az Amerikából származó akác, őshonos – vagy ahhoz közeli – állományok csak a Csömöri-patakkal érintkező területeken vannak. Itt még látható a nyárak és juharok szinte teljes fajválasztéka, és több helyen található cser- és kocsánytalan tölgy, illetve egy-egy helyen mezei szil, kökény, erdei fenyő és magaskőris. A patak közvetlen közelében pedig a nyárfák mellé szép fűzállomány társul.
A Kálvárián többször pusztított erdőtűz. A legutóbbi a nyolcvanas években történt, a legsúlyosabb azonban az I. világháború végén, amikor a faállomány szinte teljes egésze elpusztult. Közel ilyen súlyosnak ígérkező esemény történt volna a 2000-es évek végén, amikor is a teljes területe tarvágásra lett ítélve, melytől széleskörű helyi civil összefogás mentette meg.
Az önkormányzat ma már szinte a teljes erdőterület gazdálkodója, és a tarvágás helyett az erdőfelújítást fokozatosan, (lékeléssel) végzi, fokozatosan lecserélve az inváziós akácot és nyugati ostorfát helyben honos fajokra, jellemzően gyors növekedésű juharokra és hársakra.
A Kálvária-hegy legmagasabb pontja a település szinte minden pontjáról jól látható a maga 221 méteres magasságával. Az Árpád-kori Csömör a XIII. században ide, a hegy nyugati oldalára települt. A helyszínen talált felszíni leletek és az irodalmi adatok alapján valószínűsíthető, hogy a középkori település erődtemploma a falu fölötti dombon állt.
A templom pusztulását követően 1856-ban ismét kultikus hellyé vált a dombtető, ekkor állították a három keresztet Fráter (Szüts) Julianna adományából. Azóta nevezik a dombot Kálváriahegynek. A két lator szobrát többször vihar tette tönkre, végül keresztjük üres maradt.
A keresztút XV stációját 2008-ban állították a hívek a templom falán lévő, 1859-ben Regensburgból vásárolt barokk domborműsorozat képmásaival. Minden stációnak egy-egy család a gazdája. Nagypénteken és az előtte levő pénteken hagyományosan keresztutat szerveznek ide a katolikusok, utóbbit este, fáklyákkal.
Az erdő kiváló lehetőségeket nyújt a kirándulni, vagy más módon kikapcsolódni vágyók számára nagyszámú jelölt és jelöletlen turistaösvényével. Itt található a budapesti agglomeráció keleti felének leghosszabb szánkópályája is, amely több mint 300 méter hosszan lényegében keresztülszeli a teljes erdőt.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A Kálvárián többször pusztított erdőtűz. A legutóbbi a nyolcvanas években történt, a legsúlyosabb azonban az I. világháború végén, amikor a faállomány szinte teljes egésze elpusztult. Közel ilyen súlyosnak ígérkező esemény történt volna a 2000-es évek végén, amikor is a teljes területe tarvágásra lett ítélve, melytől széleskörű helyi civil összefogás mentette meg.
Az önkormányzat ma már szinte a teljes erdőterület gazdálkodója, és a tarvágás helyett az erdőfelújítást fokozatosan, (lékeléssel) végzi, fokozatosan lecserélve az inváziós akácot és nyugati ostorfát helyben honos fajokra, jellemzően gyors növekedésű juharokra és hársakra.
A Kálvária-hegy legmagasabb pontja a település szinte minden pontjáról jól látható a maga 221 méteres magasságával. Az Árpád-kori Csömör a XIII. században ide, a hegy nyugati oldalára települt. A helyszínen talált felszíni leletek és az irodalmi adatok alapján valószínűsíthető, hogy a középkori település erődtemploma a falu fölötti dombon állt.
A templom pusztulását követően 1856-ban ismét kultikus hellyé vált a dombtető, ekkor állították a három keresztet Fráter (Szüts) Julianna adományából. Azóta nevezik a dombot Kálváriahegynek. A két lator szobrát többször vihar tette tönkre, végül keresztjük üres maradt.
A keresztút XV stációját 2008-ban állították a hívek a templom falán lévő, 1859-ben Regensburgból vásárolt barokk domborműsorozat képmásaival. Minden stációnak egy-egy család a gazdája. Nagypénteken és az előtte levő pénteken hagyományosan keresztutat szerveznek ide a katolikusok, utóbbit este, fáklyákkal.
Az erdő kiváló lehetőségeket nyújt a kirándulni, vagy más módon kikapcsolódni vágyók számára nagyszámú jelölt és jelöletlen turistaösvényével. Itt található a budapesti agglomeráció keleti felének leghosszabb szánkópályája is, amely több mint 300 méter hosszan lényegében keresztülszeli a teljes erdőt.