Német Nemzetiségi Tájház

A múlt század elején épült házat a hozzá tartozó viszonylag nagy telekkel az önkormányzat 2005-ben vásárolta azzal a céllal, hogy a korábbi, nem tipikus sváb házban bemutatott gyűjteményt méltóbb környezetben, a település központjában, jól elérhető helyen állítsa ki. További cél volt, hogy a telken a németség mindennapjaihoz kapcsolódó tevékenységeknek, ünnepségeknek, rendezvényeknek adjon helyet. A 2011 áprilisában pályázati támogatás segítségével helyreállított épület azóta valóban szolgálja a tulajdonos és az üzemeltető Német Nemzetiségi Önkormányzat fent jelzett céljait.

A tájház berendezésével azt szándékozzuk bemutatni, hogy hogyan éltek a
német elődök a 19. század vége körül, mely berendezés vette őket körül, milyenek voltak a mindennapi, főleg a paraszti élet használati eszközei.
A Csolnokon is tipikusnak számító hosszú, nyitott tornácos, oszlopokkal díszített fehérre meszelt épület joggal vonja magára az arra járók tekintetét, hiszen Csolnokon nemigen van már ehhez hasonló. A látogató néhány fokos lépcső után a tornácon keresztül jut a konyhába.

Az ajtón régi, horgolt függöny van. Berendezése hozzávetőlegesen 70 éves ill. annál régebbi darabokból áll. Innen balra az ún. első szobába, jobbra a hátsó szobába lehet jutni. A konyha elrendezése a Csolnokon hagyományos módon a következő: a bejárattal szemben a két színre (fehér, világos zöld) mázolt konyhaszekrény, melyben régi edények, konyhai eszközök vannak, rajta pedig mozsár, mérleg a súlyokkal, régi bögrék, poharak, készletek sorakoznak. A konyhaszekrénytől jobbra az ún. „Sparherd” található. Igazán rászolgál a „takaréktűzhely” nevére, hiszen korábban ezzel fűtötték a konyhát, főztek rajta, sütöttek benne és még melegvíz-tartálya is volt. Fölötte a jellegzetes zománcos merőkanáltartó van. A sarokban a kenyérsütés kellékei állnak.

A bejárattól jobbra van a „vizes pad”, amelyen két vödör áll egy mázas bögrével. Fölötte látható egy farúdon, ill. tartón az ún. dísztörülköző, amely semelyik konyhából sem hiányozhatott. A bejárat mellett van a régen a mosakodás eszközeként szolgáló lavór. Az ajtó mögött van feltéve egy fali fogas. A konyhaszekrénytől balra egy tálas polc van a falon, melyen kissé megdöntve a nem mindennapi használatra szolgáló tányérokat tartották. A baloldalon áll a konyha egyik legjellegzetesebb berendezési darabja, a „stelázsi”, melyen fűszertartók, régi porcelán kancsók, csészék, lejjebb kisebb konyhai eszközök állnak. Ritkaságnak számít rajta a hímzett „szekrénystráf”, melyen összefüggő, étellel-itallal kapcsolatos szöveg van hímezve.

Az utcai szoba berendezése igen régi, a 20. század elejéről való. Az ajtó mögött van a kisebb faragással díszített ruhásszekrény, benne régi népviseleti darabokkal, előrébb egy zöldmintás plüssel bevont „sezlony” áll. Az ablakokon régi mintára készített horgolt függönyök láthatók. A sarokban, szem magasságban ima-sarokként kis polc van horgolt terítővel, rajta egy kis Mária szobor áll. A bejárattal szemben, az utcai ablak előtt áll a „sublód”, amelyen különböző kegytárgyak vannak, a hatalmas fiókokban ágynemű és abroszok vannak elhelyezve. A jobb fal mentén, egymás mögött van a két ágy. Ezekben tárolták a használaton kívüli dunyhákat, párnákat. Különlegessége, hogy hímzettszélű lepedő látható az ágyakon, amelyeket nem tűrtek a szalma- ill. kukoricacsuhé-zsák alá. Itt látható még egy 1940-es évekből származó bölcső. A benne fekvő baba is régi viseletben van. Az ágyak felett 5 szentkép került elhelyezésre. Ez a bőség zavarából adódott: 2 szentképet szoktak igényes keretezésben itt elhelyezni, de felajánlottak 3 olyan egy egységet alkotó régi képet, melyeket nem akartunk a látogatók elől elrejteni.

A hátsó szobában hasonló a berendezés. Itt is van ruhás szekrény, egy ágy régi piros színű ágytakaróval és egy bölcső. A falon néhány kisebb-nagyobb régi fénykép látható. Egy régi varrógép, a csizmahúzó, a mángorló és egyéb kisebb tárgyak egészítik ki a berendezést. Eredeti régi horgolt függönyöket csodálhat meg a látogató.

A korábbi kamrából alakítottak ki egy foglalkoztató termet, amelyben egy régi asztalnál és még régebbi sarokpadon foglalhat helyet egy kisebb gyermekcsoport, akik a tájház megtekintése után frissiben megbeszélhetik tanárukkal a látottakat, ill. előzetesen kiadott feladatokat oldhatnak meg. Szoros egységet alkot a tájházzal, hiszen a hátsó szobából nyílik és sok-sok régi tárgy, eszköz sorakozik a stelázsin. Itt kapott helyet a szőlődaráló és a szénkénegező is. A falra került többek között egy igen régi keresztszemes mintakendő, amely ötletet adott régen a lányoknak, hogy hogyan díszítsék a stafírungjukba, hozományukba kerülő textíliákat. A sok régi fénykép a családi élet egyes állomásait örökíti meg az utókor számára.

Mind a négy helyiség mutat be olyan darabokat, amelyeknél a berendezők szükségét éreztek német tájnyelvi és magyar megfelelője kis kártyán való kiírásának. Ezek mindegyikénél megállva, a vezető magyarázatát meghallgatva a néprajzi élményen túl még szókincsében is gazdagodhat az érdeklődő.
A települési és a német nemzetiségi önkormányzat bízik abban, hogy a fiatalok, főleg a tanulóifjúság sajátjának érzi azt a lakáskultúrát, mely szerint ősei éltek, és mindent elkövetnek, hogy a német nyelven túl ezt az örökséget is méltóan megőrizzék és tovább adják.