Csesztregi Kanászház

A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektõl. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklődött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, őrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.

A pásztorokat a falu közössége évenként szerződtette, és mivel általában idegenek voltak, sok helyen lakást is biztosított nekik és családjuknak. Ilyen pásztorház volt Csesztregen a legelőre vezető út mellett, kis, szabálytalan alakú telken fennmaradt régi boronaépület is, amelyet a lelkes helybeli gyűjtők - Paksa Imre tanár úr vezetésével -, a fenntartó önkormányzat és a Göcseji Múzeum munkájának eredményeként mutathatunk be az idelátogatóknak.

Az épület a szokásoknak megfelelően a kor lakáskultúrájának archaikusabb, szegényesebb rétegét képviseli. Falazata hagyományos keresztvéges boronafal, tetejét zsúpszalma fedi. Négy apró helyiségből áll: egy tető alatt találjuk a szobából, konyhából és kamrából álló lakrészt a kecskeóllal. A szoba szerény berendezése jól tükrözi e társadalmi réteg életkörülményeit. A bútorok elrendezése sarkos, kályháját a szomszédos konyhából fűtötték. A konyhai kemence formája eltér a környéken megszokottól, és kissé az alföldi boglyakemencékére emlékeztet. A konyhai edények: lábasok, fazekak, korsók, bögrék a közeli Őrség fazekasainak munkái. A faeszközök és tárgyak javarészt helyben készültek. A kamrában nemcsak a felhalmozott, vagy félretett élelmiszerféléket tárolták, itt kaptak helyet a textilfeldolgozás éppen használaton kívüli eszközei (tiloló, gereben, stb.), de az egyéb házi munkákhoz szükséges szerszámok, vagy a ritkábban használatos edények is.

A kecske tartása vidékünkön nem túlságosan gyakori. Mivel igénytelen, de mégis zsíros, tápláló tejet ad, a szegény ember tehenének is nevezik. Tartása is arra utal, hogy a ház lakói nem tartoztak a falu tehetősebb családjai közé.
Mind az épület, mind a berendezés a hagyományos göcseji építészet és lakáskultúra 19. század közepén-utolsó harmadában elért fejlettségi szintjét türközi.