Csatkai Szentkút

Pálos szerzetesek építtették kolostoruk mellé a különleges alaprajzú- és felépítésű templomot a XIV. században és az Irgalmasság Anyjáról nevezték el.
Később remeték éltek a megszentelt hely környékén épült kunyhókban, akikről Eötvös Károly is megemlékezik "Utazás a Balaton körül" c. írásában.

Kont Miklós nádornak köszönhető a pálosok megtelepedése, aki kolostort építtetett számukra az 1350-es években, mely - egészen a mohácsi vészig – a környék virágzó hitéleti központja volt.

A mai kápolnát a Szentkút közelében, báró Fiáth Ferencné építtette 1862-ben a török időkben elpusztult kápolna helyére, a költségekhez a környék lakossága is bőkezűen hozzájárult. Tudunk egy Csöbönyei József nevű, harmadrendi testvérről, aki a közadakozást szervezte, majd ő lett az első remete aki egy kis kunyhóban élt a szenthely közelében. A kegykápolnában történt imameghallgatások, csodás gyógyulások emlékei a falakon elhelyezett hálatáblák. Feljegyzések szerint, Meizler Vilmos vakságából gyógyult meg, pillanatok alatt nyerte vissza látását a kegyhelyen, 1792-ben.

A búcsúsok szerint a csatkai Szentkút vize elsősorban lábfájás gyógyítására, bénaság ellen jó. A zarándokok régen és ma is a forrás vizét korsókban, üvegekben viszik haza az otthon maradtaknak.

Évszázadokon keresztül tömegek zarándokoltak az Irgalmasság Anyjához, míg 1962-ben a veszprémi püspökség hivatalosan is elismerte zarándokhelyként és engedélyezte a búcsújárásokat. A kegyhely főbúcsúja szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén van. Ilyenkor sokan zarándokolnak a kegytemplomba, ahol a szentmiséket a magyaron kívül német- és cigány nyelven is tartják, a hazai cigányság országos jelentőségű kegyhelyévé vált templomban.