Báracháza barlang

A Báraczháza-barlangnak is nevezett üreg a Vértes talán legismertebb barlangja, mely hírnevét a régészeti ásatások során innen előkerült Hipparion, vagyis ősló maradványoknak köszönheti.

Csákvártól dél-nyugatra, a Vashegyi-szőlők fölötti hegyoldalban nyílik. A barlangot rejtő szikla már messziről az országútról is látszik, de sűrű növénytakaró miatt a barlang száját csak egészen közelről lehet észrevenni. Csákvár központjától jól követhető zöld barlangjelzés vezet hozzá, de a földutakon akár autóval is egészen közel lehet menni hozzá.

A sziklafal előtt állva a barlangbejáratok zavarba ejtő bőségével találjuk magunkat szemközt, hiszen mindjárt három is tátong előttünk. Ha a jobb szélsőt (keletit) választjuk, keskeny magas hasadékba jutunk, mely néhány méter után nagy kőtömbök között szakad a felszínre, egy kis fényt engedve a járatba. Balra egy még szűkebb hasadékot találunk, melynek távoli végéből szintén fény dereng. Keskeny volta ellenére bátran induljunk el benne, ha átküzdjük magunkat rajta, a középső bejárathoz fogunk kilyukadni.

Ez a középső folyosó a barlang főhasadéka, mely kb. 40 méter hosszan hatol be hegy belsejébe. A főhasadék a bejárat közelében a legtágasabb, befelé egyre szűkül, de a belsőbb részeken is kényelmesen végig lehet sétálni benne. A folyosó legvégén meglepő magasságba felnyúló, 10-12 méter magas kürtő alján találjuk magunkat. Falain sok helyen figyelhetjük meg a mészkő oldásos formakincsét: a kisebb-nagyobb repedések által tagolt kőzetet, valamint a víz oldó hatása révén legömbölyített felszíneket, melyeket helyenként vékony, finoman csipkézett cseppkőbekérgezés borít. A folyosó sötét szakaszán ritka jelenségnek lehetünk tanúi: a falon vastagon burjánzanak a felszínről bekúszó gyökerek, melyek a barlangban található nedvességből éltetik a felszínen növő fákat.
Igazi felfedezni való, izgalmas kis barlang. Biztonságos bejárásához mindenképpen szükségünk lesz egy jó lámpára!

A barlang több, egymásra merőleges, keresztirányú hasadék rendszeréből áll. Kialakulásában meghatározóak voltak a földkéreg belsejében végbemenő tektonikus mozgások, melyek hatására az itt található dolomit kőzetben hatalmas törések, repedések keletkeztek. Később ezeknek a töréseknek a mentén jött létre a barlang, ahogy a víz oldó hatása kitágította, járható méretűvé tette a repedéseket.

A barlangot valószínűleg évszázadok óta ismerték a környékbeliek, hiszen természetes bejárata mindig is nyitva állt. De a kutatók csak akkor figyeltek fel rá, amikor székesfehérvári turisták őslénytani leletekre bukkantak benne. A terület birtokosa, gróf Eszterházy Móricz pedig készséggel fedezte a további kutatások költségeit. Az akkori, majd későbbi ásatások nagy jelentőségű leletanyaga a miocén kor jellegzetes állatvilágának maradványait hozta felszínre. A barlangból többek között kardfogú tigris, farkas és hiéna csontjai is előkerültek, de a legnagyobb jelentőségű leletek a 8-9 millió évvel ezelőtt itt élt háromujjú ősló, a Hipparion csontjai voltak. És hogy mit keresett egy ló a barlangban? A zebra méretű növényevő állat természetesen nem a föld alatt élt, hanem a környéken akkoriban elterülő szavannákon legelészett. A barlangba pedig feltehetően nem önszántából ment be, nagy valószínűséggel a miocén kor fent említett vérmes ragadozói hurcolhatták be és fogyasztották el zsákmányként.

A barlangot a római korban Diana, a vadászat istennőjének szentélyeként is használták. Legalábbis erre lehet következtetni abból a római kori, latin betűs feliratból, melynek ma már csak igen rosszul kivehető maradványai látszanak a legszélső hasadéktól balra, a sziklafalon.