Kecskéscsárdai Lápipóc-tó

A Kecskéscsárdai Lápi Póc Kft. 2007 Júliusában alakult egy családi vállalkozás keretében, egy elhanyagolt területen fekvő kiszáradt horgász tavat vettünk meg és egészen a mai napig próbáljuk úgy kialakítani, hogy minden horgász igényének megfeleljen. A fő profilunk a horgásztatás, de mellette haltermeléssel, haltenyésztéssel is foglalkozunk. A tavak területe összesen 5,8 ha, ebből most 3,8 ha horgászható. Folyamatos telepítést végeztünk, amit már a 2007- es évben elkezdtünk. Közel 40 mázsa hal került a tavakba. Telepített halaink: ponty, amur, kárász, keszeg, csuka, busa, afrikai harcsa (nyáron), ballin, süllő.
Célunk egy minden igényt kielégítő horgászcentrum kialakítása, ahol nem csak horgászni lehet, hanem egy olyan hely, ahol család vagy baráti kör is eltölthet akár egy hetet is pihenéssel! A horgászat állami engedélyhez kötött!

A Lápi Póc leírása:
Teste mérsékelten nyújtott, kissé zömök, oldalról lapított. Feje közepes méretű, orra rövid, hossza körülbelül megegyezik a szem átmérőjével. Szája félig felső állású , benne apró fogacskákból álló kefefogazat van. A szájhasíték enyhén fölfelé irányul, a fölső állkapocs vége a szem alá ér. Hátúszója a test hátulsó részén helyezkedik el, meglehetősen hosszú, elágazó sugarainak száma 12-13, és az úszósugarak hossza hátrafelé haladva nem csökken. Anális úszója rövid, 5-6 osztott sugár számolható benne. Halaink többségétől eltérően, a farokúszója szabályosan lekerekített. Pikkelyei aránylag nagyok, és nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is befedik. Átluggatott pikkelyekből álló oldalvonala nincs, de helyén egy világosabb csík húzódik, amelynek mentén 30-35 pikkely számlálható. Alapszíne barna, de a fején és a testén szabálytalanul elszórt fekete foltok láthatók. Apró termetű hal, 10 centinél nagyobbra nemigen nő.

Élettani sajátosságok: A fiatalabbak zooplanktonnal táplálkoznak, az idősebbek férgeket, bolharákokat, rovarlárvákat, alkalomszerűen apró halivadékot fogyasztanak. Általában kétévesen lesz ivarérett, április-májusban szaporodik. Az ikraszemek száma egyedenként 100-200, átmérőjük kb. 2 mm. A halak az előzetesen letisztogatott alámerült növényekre ívnak, a lerakott ikrát a nőstény kikelésig őrzi, gondozza.

Élőhely: Tipikusan az alföldi kisvizek karakter faja, az áttetsző, illetve huminsavakban gazdag, vízinövényekkel benőtt vízterekben otthonos.

Elterjedés: Az euroszibériai fajkomplexum termofil csoportjához sorolható, a Duna vízrendszerének reliktum endemikus faja.

Természetvédelmi státus: Lokális elterjedése, valamint élőhelyeinek zsugorodása miatt Európában a kifejezetten fenyegetett kategóriába sorolják. Felvették a Berni Konvencó II., valamint a Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. függelékébe. Magyarországon fokozottan védett.

Halászati hasznosítás: A folyószabályozások előtt nagy mennyiségben fogták. Olyan mennyiségben volt jelen a mocsaras területeken, hogy állati takarmányként hasznosították.