Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Pincesor

A cáki pincék közvetlenül a falu mögött húzódó gesztenyésben, eszményien szép természeti környezetben, többszáz éves famatuzsálemek alatt épültek. A faóriások alatt a pincék olyanok voltak, mint a törpék viskói – írta Tóth János 1940-ben. A pincesorra Tóth János –akkor az Építési Minisztérium főmérnöke- hívta fel a figyelmet, és ő maga is fényképezett Cákon 1959-60-ban.

Cák falukutatását Percel Dénes végezte 1958-ban, a pincesor felmérését pedig Gazda Anikó 1962-ben. Akkor 33 épületet mértek fel. Közülük 22 boronafalu, 1 sövényfalu, 10 kőfalu volt. A kőpincék közül néhány már akkor zavarta az egységes képet, de az egész pincesor, az egész ősgesztenyés védelmét javasolták.

Később egyre több kőpince, majd nyaraló épült. A régi pincék fenntartása egyre nagyobb gondot okozott a tulajdonosoknak. Több épületet elbontottak, átalakítottak. Már-már veszélybe került a pincesor, amikor 1974-ben a védett épületek közül egy csoportban hatot a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága megvásárolt. Megkezdődött felújításuk, két évvel később pedig, a hegy távolabbi részéről két veszélyeztetett épületet telepítettek ide, a korábban elbontott pincék helyére.

A falu felől közelítve így a pincesor első nyolc épülete eredeti formájában felújítva, berendezve szabadtéri néprajzi múzeumként várja a látogatókat. Még egy védett épülete van a hegynek. Nem messze a múzeumtól, a forrás szomszédságában áll. Régi formáját megtartotta, de zsúptetejét nádra cserélték. Továbbsétálva a hegyen, a hétvégi házak, nyaralók között is bújnak meg régi emlékek. Még öt boronapincét találunk. Ezeket kisebb-nagyobb mértékben átalakították, de még őrzik régi jellegüket. Némelyiknek csak a zsúptetejét cserélték palára. Műemlékileg nem védettek, de tulajdonosaik őrzik elődeik örökségét.