Az építészeti részletek alapján a 310 méter tengerszint feletti, megközelítően száz méteres relatív magasságú, hegyen álló, szabálytalan alakú vár belső részének építése a XV. század végére, a kerek védőmű építése pedig a XVI. századra tehető.
Első okleveles említése 1313-ból való, ekkor Csák Máté sikertelenül ostromolta.
1386-ban a Garaiak kapták meg. Albert király 1438-ban a Báthory családnak adományozza, s tőlük csak a törökök vették el.
Buda eleste után a bujáki vár a végvárak közé tartozott, s 1550-ben zajlódott le a Tinódi által is megénekelt párviadal Kapitán György hollókői és Hubiár aga szandai várparancsnok között.
1552-ben Nagy Márton várkapitány és a kisszámú őrség öt napi ostrom után a várból megszökött, a törökök azonban utolérték és megölték őket.
Kisebb jelentőségét a török zsoldjegyzékek bizonyítják. Fülek visszavétele - 1593. - után Báthory István vezetésével Bujákot is visszafoglalták a magyarok. A végvárak - így a bujáki is - romladozó állapotban voltak, csekély, rosszul felszerelt várőrséggel.
1597-ben Pálffy Miklós saját seregéből erősíti meg az őrséget.
Az 1608-as és 1618-19-es országgyűlés a vár megerősítését határozza el, ám annak megvalósításáról nincsenek adatok. 1655-ben azonban 50 lovas és 150 gyalogos érkezik a várba.
Az 1663. őszén megindult nagyszabású támadás során a vár ismét török kézbe került. Röviddel ezután egy kisszámú magyar csapat ostrom alá fogta, majd az elvonulást kérő törököket Csécsénél megtámadta. Ezt megbosszulandó, a törökök 3 ezer fős sereggel támadtak a várra, s a 42 fős védőket egytől-egyig felkoncolták.
Nógrád megye 1685-86-ban szabadult fel a török uralom alól, a vár ekkor elveszítette hadi jelentőségét. Nem szerepelt a Rákóczi szabadságharcban sem, lassan rommá vált.
Mai, felső várból és több falszorosból álló jellege többszöri bővítésre utal.
Bejárata a keleti oldalon nyílott, ahol erős, 4 méter vastagságú kapu nyomai, mögötte kapuszoros maradványai láthatók. A kapuszoros 20 méter belső átmérőjű 1,8 méteres falvastagságú kör alakú védőműhöz vezet. Kisebb várudvar tételezhető fel a vár északi részén a belső ár és a kör alakú védőmű között. Az egykori palotarész nyugati, ívesen hajló fal mentén helyezkedik el.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Első okleveles említése 1313-ból való, ekkor Csák Máté sikertelenül ostromolta.
1386-ban a Garaiak kapták meg. Albert király 1438-ban a Báthory családnak adományozza, s tőlük csak a törökök vették el.
Buda eleste után a bujáki vár a végvárak közé tartozott, s 1550-ben zajlódott le a Tinódi által is megénekelt párviadal Kapitán György hollókői és Hubiár aga szandai várparancsnok között.
1552-ben Nagy Márton várkapitány és a kisszámú őrség öt napi ostrom után a várból megszökött, a törökök azonban utolérték és megölték őket.
Kisebb jelentőségét a török zsoldjegyzékek bizonyítják. Fülek visszavétele - 1593. - után Báthory István vezetésével Bujákot is visszafoglalták a magyarok. A végvárak - így a bujáki is - romladozó állapotban voltak, csekély, rosszul felszerelt várőrséggel.
1597-ben Pálffy Miklós saját seregéből erősíti meg az őrséget.
Az 1608-as és 1618-19-es országgyűlés a vár megerősítését határozza el, ám annak megvalósításáról nincsenek adatok. 1655-ben azonban 50 lovas és 150 gyalogos érkezik a várba.
Az 1663. őszén megindult nagyszabású támadás során a vár ismét török kézbe került. Röviddel ezután egy kisszámú magyar csapat ostrom alá fogta, majd az elvonulást kérő törököket Csécsénél megtámadta. Ezt megbosszulandó, a törökök 3 ezer fős sereggel támadtak a várra, s a 42 fős védőket egytől-egyig felkoncolták.
Nógrád megye 1685-86-ban szabadult fel a török uralom alól, a vár ekkor elveszítette hadi jelentőségét. Nem szerepelt a Rákóczi szabadságharcban sem, lassan rommá vált.
Mai, felső várból és több falszorosból álló jellege többszöri bővítésre utal.
Bejárata a keleti oldalon nyílott, ahol erős, 4 méter vastagságú kapu nyomai, mögötte kapuszoros maradványai láthatók. A kapuszoros 20 méter belső átmérőjű 1,8 méteres falvastagságú kör alakú védőműhöz vezet. Kisebb várudvar tételezhető fel a vár északi részén a belső ár és a kör alakú védőmű között. Az egykori palotarész nyugati, ívesen hajló fal mentén helyezkedik el.