Sziklakápolna

Szent Iván barlangként is ismert az 1992 óta működő templom.
Előtte elhanyagolt állapotban volt, most gyönyörűen kiépített, ámulatba ejtő környezetben csodálhatjuk meg a hegy oldalában lévő kápolnát.
A Gellért-hegy, mely dolomitbércével 140 méter magasra emelkedik a Duna fölé, középkori nevét - Pest-hegy (Mons Pestiensis) - arról a barlangról kapta, amelyből a Sziklatemplomot kialakították.

A barlang keletkezése a földtörténeti korok elejére nyúlik vissza, amikor a tenger borította vidékből kiemelkedett az itt képződött üledékes kőzet.
A kiemelkedett részeknél a beszivárgó hideg vizek mellett, termálvíz feltörések is megjelentek, melyek könnyen formálták, koptatták, oldották a puha mészkövet, így alakítva ki azt a hatalmas üreget, amit a templom elkészültéig, egy itt letelepedett remetéről Szent Iván barlangnak neveztek.
Iván remete a történelmi leírások tanúsága szerint, a hegy lábánál feltörő meleg forrásvizekkel gyógyította a hozzá kijáró embereket. Később ezek a vizek lehúzódtak egészen a Duna szintjéig.

Maga a templom elbújik a Gellért-hegy sziklái mögé: a bejárati kapu széles, rácsos boltívére inkább csak az előtte elhelyezett Szent István-szobor hívja fel a figyelmet.
Itt járnak be a hívek. Innen nézve hatalmas sziklafal takarja a remetelakot, a pálos remete rend kolostorát - mely mégis látható a pesti Duna-partról, mintha kőhajóként úszna a folyamon. Stilizált tornyai fontos városképi elemként emelkednek a rakpart Halászbástyához hasonló kaputornyai fölé.

A két világháború közötti építész, Weichinger Károly valami olyasmit tudott ide építeni, ami a Gellért-hegy turistáinak látványosságot, az elvonultságot kereső remete szerzeteseknek pedig lelkiséget nyújt.