Merzse mocsár

A természetvédelmi terület az egykori nagykiterjedésű „vadvízország” utolsó hírmondója Budapest határában. Törvényes védelmet 1977-ben kapott a vidék 27 hektárja. 1999-ben bővült a védettség 40 hektáros területre. A Merzse-mocsár és vidéke többször kiszáradt az utóbbi évtizedben az aszályos időjárásnak és a jelentős antropogén hatások miatt. (Repülőtéri építkezések, mezőgazdasági területeken épített vízelvezető árkok, lakott területek csatornázottságának bővülése stb.) A Fővárosi Önkormányzat a víz – mindenkori szükségletek szerinti – pótlásával, egy élőhely rekonstrukciós program támogatásával, az építmények karbantartásával  biztosítani kívánja a védett terület fennmaradását.

Botanikai érték:
A területen több növénytársulás is megfigyelhető, amelyeken azonban a száradással a gyomosodás mind erőteljesebb jelei is mutatkoznak. Megtalálható itt a magassásos, a nádas, a bokorfüzes, a fűz-nyár ligeterdő és a száradó kékperjés láprét is. A terület védett növényei között meg kell említeni a budai imolát (Centaurea sadleriana), a keskenylevelű gyapjúsást (Eriophorum angustifolium), a hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata), a szúnyoglábú bibircsvirágot (Gymnadenia conopea), valamint a mocsári kosbort (Orchis laxiflora). Tavassszal  a vizesebb helyeken megfigyelhetjük a a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) a szárazabb , homokosabb helyeken a fürtös gyöngyike (Muscaria racemosum) szépen virágzó példányait.

Zoológiai érték
A terület rovarvilága igen gazdag. Számos ritka és védett faj is előfordul a területen. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a Vörös Könyves vérfűboglárka (Maculinea teleius). A terület rétjeinek nappali lepke egyed és fajgazdagsága mindenki számára feltűnő. Néhány évtizeddel ezelőtt a merzsei vízrendszerben réti csík (Misgurnus fossilis) és lápi póc is előfordult. A kétéltűek számára kiemelkedően fontos élőhely a Merzse-mocsár. Az itt élő pettyes és tarajos gőte (Triturus vulgaris, T. cristatus) mellett a zöld levelibéka (Hyla arborea) és a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) is felkeresi az itteni vizeket kora tavasszal. Vízisiklók (Natrix natrix) mellett a mocsári teknősök (Emys orbicularis) is élőhelyet találnak itt. A szárazabb réteken jelentős fürge gyík (Lacerta agilis) és zöld gyík (Lacerta viridis) populáció él. Itt nem figyelhető meg olyan sok madárfaj, mint a Naplás-tónál, de a viszonylag kisebb mértékű háborgatás révén azok biztosabban és nagyobb egyedszámmal fordulnak elő. Több pár barna rétihéja (Circus aeruginosus) is rendszeresen költ a területen. A különböző nádi és vízimadarak, mint a barkós cinke (Panurus biarmicus), a nádrigó (Acrocephalus arundinaceus), a vízityúk (Gallinula chloropus), a bölömbika (Botaurus stellaris) és a különböző nádiposzáta és réce fajok, megfigyelését segíti a vízre épített madárvárta is.  A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben megfigyelhetünk más madarakat is, mint a gyurgyalag (Merops apiaster), a kakukk (Cuculus canorus), a sárgarigó (Oriolus oriolus), a búbos banka (Upupa epops), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), a fülemüle (Luscinia megarchynchos), a karvaly (Accipiter nisus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a vörös vércse (Falco tinnunculus). Megfigyelték költését a nagyon megritkult kis őrgébicsnek (Lanius minor) is.  Az emlősök közül az őz (Capreolus capreolus) és a róka (Vulpes vulpes) mellett a menyét (Mustela nivalis) és a borz (Meles meles) is „őslakója” a természetvédelmi területnek.

Geológiai érték:
A Naplás-tóhoz hasonlóan a terület geológiai felépítésében a Duna V. terasza játszott szerepet. A vízáteresztő kavics és homok rétegekre települ a napjainkban is képződő öntésiszap, öntésagyag. Ezek a fiatal ártéri üledékek képezik azt a vékony vízzáró réteget, amely lehetővé teszi a felszíni vízfelület megmaradását.

Tájképi érték:
A Merzse-mocsár a főváros néhány még meglévő vizes élőhelye közül a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője, hírmondója. Különös élőhelyi jellegét fokozzák a Ferihegyi repülőtér „szomszédságából” adódó hatások, a vidék mezőgazdasági használata és a lakóterületek közelsége is. Még ma is igazi különlegessége, „lélegző felülete” a fővárosnak.