Mátyás-templom

A Nagyboldogasszonyról elnevezett budavári főtemplom, vagy közhasználatú nevén Mátyás-templom története teljesen összefonódott királyaink egykori székhelyének, Buda városának történetével. Építésének idejét a XIII. század 50-es 60-as éveire tehetjük.

A gótikus stílusban épült templom ekkor már nagy számban itt letelepült német polgárság plébániája volt. Mátyás királlyá választása után 1458-ban a Nagyboldogasszony-templomban tartották az ünnepélyes hálaadó istentiszteletet, és ugyancsak itt tartották meg Mátyás mindkét esküvőjét is.

1541-ben, a török megszállás alatt mecsetté alakították, belső berendezését, oltárait, szobrait eltávolították, a falfestményeket lemeszelték. A 145 évig tartó török uralom megszűnése után először a ferencesek, majd a jezsuiták kapták meg, akik a gótikus épületet barokk stílusban rendezték be.

A templom középkori boltozata, falai a XIX, század második felére olyan rossz állapotba kerültek, hogy renoválásuk feltétlenül szükségessé vált. 1873-tól 1896-ig tartott az újjáépítés Schulek Frigyes irányítása mellett. Ma már csak a főfalak magja, a hajók pillérei, a déli torony alsó, négyszögű része, valamint a déli, úgynevezett Mária-kapu néhány részlete hitelesen középkori eredetű.

A főszentély előtt, jobb kéz felől van a lejárat a kriptába, melyet egyházművészeti kiállításnak rendeztek be. Különböző korokból származó egyházművészeti tárgyakat, ereklyetartókat, kelyheket, gazdagon hímzett miseruhákat, a templom történetével kapcsolatos különböző emléktárgyakat láthatunk itt.

A Mátyás-templomban lezajlott királyi koronázásokra emlékeztet a Szent Korona másolata. Nagyszerű akusztikája miatt a Mátyás templom számos komolyzenei hangverseny színhelye is.