Kolodko Főkukac miniszobor

Kolodko Mihály alig tíz négyzetméteres műtermében, Vácon születnek azok az apró szobrok, melyeknek mára nagy rajongótábora van: többen szoborvadászatot is szerveznek, hogy felfedezzék a csöppet sem szokványos helyeken felállított műalkotásokat.

A keskeny helyiség polcain ismerős figurák sorakoznak: itt van Főkukac, Csontváry, Svejk, itt van Andy Warhol, és Bodrogi Gyula is épp előbújik egy Süsü-jelmezből. Ez utóbbi meglepetés volt, hiszen a művész még keresi a legmegfelelőbb helyet, ahol közkinccsé teheti, addig a polcon marad.

Főkukac és a gerillaművészet
Bár többször formáz meg mások nevéhez kötődő figurákat – ilyen például Főkukac vagy Lisa Simpson is – ezek sosem egyszerű bronzváltozatai egy-egy ismert karakternek, hanem egy gondolatot szolgálnak és valamely személyes kötődés is kimutatható.

A Főkukac például a művész gyerekkorának is fontos szereplője: Kolodko Mihály édesapja ukrán, édesanyja magyar, de otthon az ukrán nyelvet használták, és ő csak a nagymamájával beszélt magyarul – A nagy ho-ho-horgász pedig egyik kedvence volt, mellyel egyben azt is tesztelte, mennyire érti meg ezt a nyelvet, melyet ilyenkor rajzfilmnézés közben is tanult.

A Főkukac parányi szobrát először Ungváron állította fel – ott ez a magyar kultúra jelenlétére is utal, hiszen csak a magyarok tudják róla, hogy ő egy rajzfilmhős, az ukránok gyakran az Alice Csodaországban című meseregényben szereplő hernyót látják benne. A művész pedig mindenféle politikai vagy nemzetiségi szemponttól függetlenül egyszerűen csak csalinak szánta, hogy ha az emberek felfedezik, talán elkezdenek nyitott szemmel járni, jobban figyelni arra, mi veszi őket körül. Bejöttek a számításai, a járókelők megkedvelték a legkülönfélébb helyeken felbukkanó miniszobrokat, Ungváron térkép is készült, amelyen jelölték, hol lehet felfedezni ezeket.