Irgalmasok Veli bej fürdője

Akik jártak már Törökországban, bizonyára felfigyeltek a műemlékek – dzsámik, csorgó kutak, hidak, türbék – falán látható cirkalmas feliratokra, amelyeket törökül kitábénak neveznek. Ezek díszes kivitelükkel részint az épület díszítésére szolgáltak, másrészt örök emléket állítottak az építtetőnek is. A szemet gyönyörködtetően szép, ékesen megfogalmazott versezetek azonban egyúttal fejtörők is voltak: az értő olvasó bizonyos betűk számértékét összeadva kiszámolhatta az építés dátumát. Az efféle kronogrammok, táríhok a hódoltsági épületek falait is díszítették, mára sajnos alig maradt meg néhány közülük. A megfejthető évszám, ami a Veli bej fürdőre vonatkozik, a következő: 1574-75. Szokollu Musztafa, Buda leghíresebb pasája (1566-78) ekkor fejezte be a hódoltság legszebben megépített fürdőjét.

A Duna és a meredek hegyoldal közötti keskeny sávban, közvetlenül a Lukács fürdő és a Komjádi uszoda között, a felhévizi források ölén található a Veli bej fürdő, amely megbújik a „modern” kórházépület és az arányaiban klasszikus vonalú Hild udvar között.

A budai pasa nem véletlenül találta meg ezt a helyet, hogy fürdőt építsen a Budáról észak felé kivezető „Országút” mellett. Már a rómaiak is élvezték az itteni hőforrások áldásait. Adatok tanúskodnak arról, hogy Attila és Árpád fejedelem szintén táboroztak errefelé, és a IV. Béla által behívott johannita lovagok is működtet- tek ispotályt ezen a helyen. A török időket megelőzően, Mátyás király uralkodása idején pedig állandó használatra létesített fürdőt találunk a mai Császár helyén. Gróf Marczibányi István, korának egyik legnagyobb mecénása, 1802-ben megvásárolta a Császárfürdőt, mely a törökkori részt is magába foglalta, és nagyszabású helyreállítási és átalakítási munkába kezdett. Néhány évtizeddel később így emlékeztek vissza e munkálatokra: „a romokban heverő düledékek eltakaríttatván, elkezdették kutatni a hévízforrások fő kútfejét, s a hajdankor építményire mutató földlepte kőrétegzetek félre mozdíttatván, s újabb épületeknek ásatván alapjai, ismét napfényre tűnt fel a szénsavval bőven bugyogó, s a törökök által titkos isteni erővel felruházott s szentkép- pen őriztetett mainapi forrás”. A forrás gyógyereje hamar ismertté vált, és 1804-ben a Helytartó Tanács rendeletére egy orvosi bizottság – melyben Kitaibel Pál is részt vett – tudományosan megvizsgálta, és meghatározta a gyógyforrás kémiai összetételét. Az ásványvíz nagy gyógyerejének híre gyorsan elterjedt, és a fürdő fokozatosan az ország egyik legtekintélyesebb gyógyhelyévé vált. Mindez te­hát elsősorban a gyógyforrásoknak volt köszönhető, melyek feltörési helyeit – mint a fürdő legfontosabb al­kotórészét – nagy becsben tartották.

Gróf Marczibányi István 1806-ban a helyreállított épületet az Irgalmasrendnek adományozta. A bejárat­hoz egy kőtáblát helyeztek el a következő felirattal: „Az ápolatlan betegeknek szenteltetett 1806”.
Alig telt el 36 év, s a Császárfürdő épületei lebontásra kerültek. Hild József nagyszabású tervei alapján a Veli bej fürdő köré csodálatos építészeti egység épült.
A Veli bej fürdő a Császárfürdő épületegyüttesének legrégebbi megmaradt egysége, és az 1840-es évek ele­jén a déli homlokzatára és sarokkupoláira rátelepedő Hild-udvarral együtt annak utolsó hírmondója.