HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

..és legördült a vasfüggöny
Magyarország katonai története 1948-1968

A "VASFÜGGÖNY"...
Az SZ-100 típusú elektromos jelzőrendszer, közkeletű nevén a "vasfüggöny". A magyar-osztrák államhatár mentén építették ki 1965 és 1969 között 356,7 km hosszúságban és az aknamezőt váltotta fel. A rendszer jelezte a határsértés pontos helyét, a terepen lévő járőröket pedig nagy hangerejű hangszóró figyelmeztette. Ezzel egyidőben az őrsön is megszólalt a "duda". A határvonaltól átlag 0,5-2 km-rel beljebb telepített, 2 m magas drótkerítést két oldalt vadfogó kerítés fogta közre s attól beljebb nyomsávot létesítettek. Ez utóbbi naponta végig gereblyézett homok-vagy földsáv volt, amelyet már egy átlagos ember nem tudott átugrani, így leküzdése vagy az azon történt áthaladás közben otthagyta a lábnyomát. A hézagmentes jelzőrendszert szektorokra osztották az egyes határőr őrsök között, ahonnan riasztás esetén az úgynevezett riadó- és záró csoport indult a határsértő(k) elfogására a meghatározott távolságokban kialakított műszaki kapukon keresztül. Ha a jelzés két szomszédos őrs csatlakozása közelében volt, akkor a szomszédos őrs is zárta az államhatárt. A gyengeárammal működő "vasfüggönyt" a rendszerváltás idején, 1989-1990-ben számolták fel.
A Múzeum Díszudvarán lévő kiállítótérben ennek az időszaknak állít emléket, a "vasfüggöny" egy darabjának, és stílszerűen a kor "csodajárművének" a Trabant gépkocsinak a bemutatásával.
A kiállítás megtekinthető a Múzeum földszintjén.

Boldog Békeidők - A Monarchia hadserege - 1867-1914
Az 1867-1914 közötti magyar hadtörténelmet bemutató kiállítás 2010. november 16-án, az intézmény 92. „születésnapján” nyílt, ahogy már szinte hagyománnyá vált, hogy a múzeum kiállításokkal ünnepli e jeles eseményt. Előzménye egy ideiglenes kiállítás volt, ami azzal a céllal épült 2008-ban, hogy egyfajta bevezetőül szolgáljon az első világháborús kiállításhoz, de olyan jól sikerült, hogy kibővítve és átépítve alapjául szolgálhatott az állandó kiállítási sorozat aktuális részéhez. A „boldog békeidőket” talán hajlamosak vagyunk ma már egyfajta rózsaszín szemüvegen keresztül látni, hiszen ebben a korban Magyarország még „nagy” volt, a kiegyezéssel nemzeti méltóságát is visszanyerte, hadserege jelentős erőt képviselt, s a tisztek még kardot viseltek, a huszárok csákóban és mentében pompáztak, nem is beszélve a Hofburgban vagy a budavári Királyi Palotában szolgálatot teljesítő pompázatos viseletű testőrségekről. Ebből a fényből és csillogásból próbál meg valamit átsugározni a kései utódokra a kiállítás, talán nem sikertelenül, hiszen az egykori díszes egyenruhákat nézve elcsodálkozik a látogató, vajon milyen lehetett nyestszőrmés kalpagban és párducbőr kacagányban kísérni az uralkodót az állami ünnepek alkalmával.
A kiállításon találkozhatunk a gödöllői királyi palota étkészletéből fennmaradt egyes darabokkal, vagy az utolsó osztrák császár és magyar király, (I.) IV. Károly gyermekkori huszártiszti egyenruhájával, tábornoki gálauniformisokkal, de teljes öltözetű bábukon a haderő legtöbb fegyvernemének, csapatnemének katonáit is megcsodálhatjuk, s a ma embere számára ezek az alakok már szinte mesébe illőek, tollforgóikkal, arany paszományos egyenruháikkal. A máshol is felhasznált „öltözködős” enteriőr is visszaköszön, egy huszártiszt szállására betekintve nézhetjük meg a korszak tárgyi világát, a legapróbb személyes tárgyakig bezárólag, s a „házigazdán” szándékosan maradt kigombolva a zubbony, hogy a látogató láthassa milyen kényelmetlen keménygallérban szorongtak őseink.

Igazi katonai relikvia a magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia zászlaja, mellette egy fegyvertörténészek szívét megdobogtató emlék: a budapesti Fegyver- és Gépgyár Rt. által készített százezredik 1888/90M 8 mm-es Mannlicher puska „díszdobozos” kiadása, melyet a gyár az uralkodónak ajándékozott.
Képzőművészeti alkotások is segítik a kor szellemének felelevenítését, a legismertebb közülük talán Kolozsvári László: Gyengélkedők című festménye, mely egy huszárlaktanya mindennapi életébe enged betekintést.
Ugyanakkor a csillogó felszín alatt rendkívüli változások értek, s bár a parádékon vonuló hadseregek külsején ez egyelőre nem látszott, a fegyverzeti változások (a gyérfüstű lőpor alkalmazása a tűzfegyvereknél, a sorozatlövő fegyverrendszerek elterjedése, illetve a tüzérség óriási technikai fejlődése) már az eljövendő gépi háborút készítették elő, ahol a lobogó zászlók és tollbokréták, a fényes kardok és a piros huszárnadrágok már nem sok szerepet kaphattak.

A kiállítási teremsor utolsó terme már a baljós 1914-es dátumot viseli és a XX. század első nagy világégésébe kalauzolja át a látogatót.