Budajenő látnivalói
Szent Péter és Pál templom
A honfoglaló Jenő nemzetség nevét viselő településen már szent uralkodóink - István, László - korában szőlőművesek, kertészek, királyi vadászok laktak, a XIII. századtól fővárossá lett Buda közelében lévő falu a késő középkorig az udvar szolgálatából élt. Okleveles említése viszonylag későn, 1408-ban kelteződik, Kisjenőként, de ásatási leletek bizonyítják korábbi történetét.
Az 1541 után elpusztított falut a XVIII. század elején érkezett német ajkú parasztok népesítették be újra, ők folytatták az ősi szőlészetet-borászatot, erdőgazdálkodást
A község egykori plébániatemploma túlélte a hódoltságot, de az újratelepülést követően a temető és a fölötte 1750 körül elkészült kálvária kápolnája lett. Eredeti titulusa Szent Péter és Pál apostol - e patrocínium nagyon hamar megjelent magyar földön, Szent István a pécsi püspökséget, I. Péter (1038-46) az óbudai prépostságot ajánlotta a vértanú szentek oltalmába.
A jenői kápolna, ha nem is a XI. században, de a hazai romanika korai időszakában készülhetett, hiszen az 1970-es évek elején kutató régészek a XIII. századból származó, kora gótikus épület alatt egy korábbi, kisebb templom alapfalát is megtalálták. E második szentély egyszerű sokszögzáródása viszont vélhetően a legrégebbinek számít a hazai emlékanyagban, a román kor és a gótika sítlusváltásáról tanúskodik. A szabálytalan négyszög alaprajzú hajó nyugati végén urasági karzatot találunk, az oromzatos homlokfal sarkait kívül ferde támpillérek erősítik. Itt nyílik a bejárat is, fölötte kis kerek világítóablakkal a padlástérbe.
Az említett sokszögű szentélyen két kis, jellegzetesen XIII. századi tölcsérablak került elő, az északi oldalához csatlakozó sekrestye apró ablaknyílása szintén egyidejű keletkezésről árulkodik. A szentélyből a sekrestyébe vezető ajtó fölött, a falba másodlagosan beépítve látható a műemlék legbecsesebb részlete: egy román kori kőfaragvány. Az ószövetségi frigyládát tartó két alakot ábrázoló reliefről nem tudható, hogy a jenői templom számára készült-e, vagy a szomszédos Telki elpusztult bencés kolostorából került utólag mostani helyére.
Az 1541 után elpusztított falut a XVIII. század elején érkezett német ajkú parasztok népesítették be újra, ők folytatták az ősi szőlészetet-borászatot, erdőgazdálkodást
A község egykori plébániatemploma túlélte a hódoltságot, de az újratelepülést követően a temető és a fölötte 1750 körül elkészült kálvária kápolnája lett. Eredeti titulusa Szent Péter és Pál apostol - e patrocínium nagyon hamar megjelent magyar földön, Szent István a pécsi püspökséget, I. Péter (1038-46) az óbudai prépostságot ajánlotta a vértanú szentek oltalmába.
A jenői kápolna, ha nem is a XI. században, de a hazai romanika korai időszakában készülhetett, hiszen az 1970-es évek elején kutató régészek a XIII. századból származó, kora gótikus épület alatt egy korábbi, kisebb templom alapfalát is megtalálták. E második szentély egyszerű sokszögzáródása viszont vélhetően a legrégebbinek számít a hazai emlékanyagban, a román kor és a gótika sítlusváltásáról tanúskodik. A szabálytalan négyszög alaprajzú hajó nyugati végén urasági karzatot találunk, az oromzatos homlokfal sarkait kívül ferde támpillérek erősítik. Itt nyílik a bejárat is, fölötte kis kerek világítóablakkal a padlástérbe.
Az említett sokszögű szentélyen két kis, jellegzetesen XIII. századi tölcsérablak került elő, az északi oldalához csatlakozó sekrestye apró ablaknyílása szintén egyidejű keletkezésről árulkodik. A szentélyből a sekrestyébe vezető ajtó fölött, a falba másodlagosan beépítve látható a műemlék legbecsesebb részlete: egy román kori kőfaragvány. Az ószövetségi frigyládát tartó két alakot ábrázoló reliefről nem tudható, hogy a jenői templom számára készült-e, vagy a szomszédos Telki elpusztult bencés kolostorából került utólag mostani helyére.
További keresési lehetőségek