Kálvária

A kegytemplom mögött, mintegy 100 méterre emelkedik a Kálvária-domb, rajta egy kápolna, oldalán keresztút, alatta pedig egy forrás.

Hasonlóan a kegytemplom dombjához, itt is egy sziget állott abban az időben, amikor kilenc nemeshetési nemes ember a ferencesek tulajdonába adta a területet. Az 1718. augusztus 20-ával keltezett adománylevél megemlíti, hogy a sziget „már most szokásul Kálváriának neveztetik”. A Kálvária-kápolna egyidős a barokk templomépülettel, vagyis a XVIII.-ban épült. Ide, a dombra temették egy időben az elhunyt szerzeteseket. nem is olyan rég még látható volt egy-egy régi sírhalom, fakereszt.

A Kálvária-domb alatt fakadt forrást, miután 1852-ben körülvették fallal, Szent László kútjának nevezték el. A környékbeli községek családjainak áldozatkészségéből épült 1914-ben a Kálvária-domb körül a 14 keresztúti stáció. Az egyes fülkék márványtáblája örökíti meg az egyes építtető család, közösség nevét.

A Kálvária-domb nem csupán fizikai közelsége miatt, hanem történelmi és lelki vonatkozásai miatt is a búcsúszentlászlói kegyhely szerves része a kezdetektől fogva.