A 18. sz. közepe tájáig a rábai kerületnek 4 plébániáján épült új templom, köztük van Bõsárkány is. A helyi egyházi dokumentumok szerint 1754-ben építették Esterházy herceg adományából és a hívek kétkezi munkájával. Sõt még adományokkal is áldoztak a szent ügy megvalósulása érdekében. Így joggal írhatta az 1759-es jegyzõkönyvben a visitator újnak a bõsárkányi templomot, hiszen csak néhány évvel korábban épült.
Bõsárkány temploma ekkor már téglából épült. Ez már a jelenlegi templom, bár 1939 és 1941 között jelentõsen bõvítették. Eredetileg egyhajós, egyszerû barokk stílusú épület, egy toronnyal. A fõbejárat ekkor a hajó tengelyében álló torony elülsõ, északi oldalán volt, ám ezt késõbb a torony tövében haladó közút miatt áthelyezték a torony keleti oldalára.
A toronyalj belül csehboltozatos, ugyanígy az orgonakarzat is, amelyet két, boltozással összekötött vaskos pillér tartott. A templomhajó szintén csehsüveggel volt boltozták. Ez megmaradt az 1941-es átépítés után is. Az eredeti egyszakaszos szentély szintén csehsüvegboltozatos volt és a nyolcszög három oldalával zárult.
Eredeti berendezési tárgyai közül a régi fõoltár 1760 körül készült. Az oltárépítmény már elkorhadt, részeibõl a tabernákulum (szentségház) és két szép arkangyalszobor maradt meg. A tabernákulum ajtaján feszület, két oldalról fából faragott imádkozó angyal látható.
Az eredeti szószék keletkezésérõl semmit sem tudunk. Az 1829-es canonica visitatio-ban említést tettek rossz állapotáró, ami azt mutatja, hogy akkor már létezett. A jelenlegi igen szép kimunkálású barokk szószék azonban csak a 19. sz. vége felé kerülhetett a templomba. A keresztelõkút azonban még az eredeti lehet. Nyolcoldalú gerezdes medence, amely magas lábon áll. 18. századi munka.
Padjai közül 11 pár még eredeti, pompásan faragott pad. Felszerelési tárgyai közül a 18. századiakat vegyük sorra. Két rézkehely van, amelyek 1750 körülre keltezhetõk.
A pacifikálé ezüstözött réz, trébelt díszítésû. Széles talpon áll, amely négy rekeszre van osztva, mindegyikben virág és rokokó díszítmény. Legfõbb érdekessége a gravírozott felirata: Lagner Petter Pfarher in Wizscharkan 1777. Tehát az akkori plébános, Lagner (vagy Lathner) Péter szerezhette be ezt a keresztet, és vésette bele a fenti német nyelvu feliratot. A meglepo a sehol máshol nem szereplõ „Wizscharkan” név, amelynek értelmezése eléggé problémás. Talán az a megoldás, ha a magyarból indulunk ki, és akkor ’Vizsárkány’ értelmezést nyerünk, ami a falunak a mocsár, a víz melletti helyzetére vonatkozna.
A sekrestye melletti falra szerelt csengõgyám korábbi, hiszen az 1759-es évszám olvasható rajta. Rézbõl készült, spirális idomokkal díszítették.
Harangjai közül a régebbi a canonica visitatio szerint 1763-ból való. Legalábbis ez a felirat látható rajta: ’Bécsújhely 1763’. Az újabb 1804-bõl származik.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Bõsárkány temploma ekkor már téglából épült. Ez már a jelenlegi templom, bár 1939 és 1941 között jelentõsen bõvítették. Eredetileg egyhajós, egyszerû barokk stílusú épület, egy toronnyal. A fõbejárat ekkor a hajó tengelyében álló torony elülsõ, északi oldalán volt, ám ezt késõbb a torony tövében haladó közút miatt áthelyezték a torony keleti oldalára.
A toronyalj belül csehboltozatos, ugyanígy az orgonakarzat is, amelyet két, boltozással összekötött vaskos pillér tartott. A templomhajó szintén csehsüveggel volt boltozták. Ez megmaradt az 1941-es átépítés után is. Az eredeti egyszakaszos szentély szintén csehsüvegboltozatos volt és a nyolcszög három oldalával zárult.
Eredeti berendezési tárgyai közül a régi fõoltár 1760 körül készült. Az oltárépítmény már elkorhadt, részeibõl a tabernákulum (szentségház) és két szép arkangyalszobor maradt meg. A tabernákulum ajtaján feszület, két oldalról fából faragott imádkozó angyal látható.
Az eredeti szószék keletkezésérõl semmit sem tudunk. Az 1829-es canonica visitatio-ban említést tettek rossz állapotáró, ami azt mutatja, hogy akkor már létezett. A jelenlegi igen szép kimunkálású barokk szószék azonban csak a 19. sz. vége felé kerülhetett a templomba. A keresztelõkút azonban még az eredeti lehet. Nyolcoldalú gerezdes medence, amely magas lábon áll. 18. századi munka.
Padjai közül 11 pár még eredeti, pompásan faragott pad. Felszerelési tárgyai közül a 18. századiakat vegyük sorra. Két rézkehely van, amelyek 1750 körülre keltezhetõk.
A pacifikálé ezüstözött réz, trébelt díszítésû. Széles talpon áll, amely négy rekeszre van osztva, mindegyikben virág és rokokó díszítmény. Legfõbb érdekessége a gravírozott felirata: Lagner Petter Pfarher in Wizscharkan 1777. Tehát az akkori plébános, Lagner (vagy Lathner) Péter szerezhette be ezt a keresztet, és vésette bele a fenti német nyelvu feliratot. A meglepo a sehol máshol nem szereplõ „Wizscharkan” név, amelynek értelmezése eléggé problémás. Talán az a megoldás, ha a magyarból indulunk ki, és akkor ’Vizsárkány’ értelmezést nyerünk, ami a falunak a mocsár, a víz melletti helyzetére vonatkozna.
A sekrestye melletti falra szerelt csengõgyám korábbi, hiszen az 1759-es évszám olvasható rajta. Rézbõl készült, spirális idomokkal díszítették.
Harangjai közül a régebbi a canonica visitatio szerint 1763-ból való. Legalábbis ez a felirat látható rajta: ’Bécsújhely 1763’. Az újabb 1804-bõl származik.