Borsodgeszt látnivalói
Református templom
A község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bükk-hegység lábánál egy völgyben helyezkedik el. A falu régi település hely volt s a honfoglaláskor a honfoglaló törzsek szállásbirtoka, majd az Örösúr nemzetség Geszti ágának lett birtoka, nevét 1292-ben említik először. A XVII. századig meg is maradt a település a Geszti család kezében.
A korán reformátussá lett egyház népe birtokába vette és használta a középkori, Szent Mihályról nevezett templomot. 1634-ben már lelkésze is volt, de a török pusztítások miatt 1688-ban teljesen lakatlanná lett a falu. A település reformátusokkal települt újra, és ők újjáépítették a középkori templomot, melynek szentélye akkor még megvolt. 1746-ban 280 református és 3 katolikus személy lakott a településen.
A templomon többször kellet javítási munkálatokat végezni, 1807-ben meghosszabbították, 1896-ban ismét a helyreállításán dolgoztak. A templom további javításokat régisége és kicsinysége miatt nem érdemelt, ezért 1907-ben lebontották. De a régi toronynak a felét meghagyták, és ahhoz építették hozzá a Bogdán Illés által tervezett új templomot. A torony meghagyott falaira még 4 méter magas falat raktak, így lett mára a torony 34 méter magas. Ezzel a magasságával és 500 ülőhelyes hajójával (11x23 m), amelyet boltozatos vakolt mennyezet zár le, kiemelkedik a falu látképéből.
Szószékét még 1897-ben készítették, és a régi templomból hozták át az újba.
Orgonáját Angster József építette 1912-ben. Említésre méltó még a szépen faragott márvány úrasztala, amit egy özvegyasszony 4 ökör áráért készítetett a gyülekezet számára 1908-ban. Meg kell még említeni a faragott padvégeket, és a bejárati ajtók melletti szőlőfürtökkel ékesített oszlopdíszeket, amelyek a falu szőlőművességére utalnak.
Három harangja van. A 280 kg-osat Korrents Márk öntötte 1866-ban Egerben, a 150 kg-osat Szlezák László 1932-ben Budapesten, az 50 kg-osat ismeretlen mester, ismeretlen helyen.
E templom igényes belső és külső kialakításával az elődök őszinte és szívbeli ragaszkodását hirdeti egyházukhoz.
A korán reformátussá lett egyház népe birtokába vette és használta a középkori, Szent Mihályról nevezett templomot. 1634-ben már lelkésze is volt, de a török pusztítások miatt 1688-ban teljesen lakatlanná lett a falu. A település reformátusokkal települt újra, és ők újjáépítették a középkori templomot, melynek szentélye akkor még megvolt. 1746-ban 280 református és 3 katolikus személy lakott a településen.
A templomon többször kellet javítási munkálatokat végezni, 1807-ben meghosszabbították, 1896-ban ismét a helyreállításán dolgoztak. A templom további javításokat régisége és kicsinysége miatt nem érdemelt, ezért 1907-ben lebontották. De a régi toronynak a felét meghagyták, és ahhoz építették hozzá a Bogdán Illés által tervezett új templomot. A torony meghagyott falaira még 4 méter magas falat raktak, így lett mára a torony 34 méter magas. Ezzel a magasságával és 500 ülőhelyes hajójával (11x23 m), amelyet boltozatos vakolt mennyezet zár le, kiemelkedik a falu látképéből.
Szószékét még 1897-ben készítették, és a régi templomból hozták át az újba.
Orgonáját Angster József építette 1912-ben. Említésre méltó még a szépen faragott márvány úrasztala, amit egy özvegyasszony 4 ökör áráért készítetett a gyülekezet számára 1908-ban. Meg kell még említeni a faragott padvégeket, és a bejárati ajtók melletti szőlőfürtökkel ékesített oszlopdíszeket, amelyek a falu szőlőművességére utalnak.
Három harangja van. A 280 kg-osat Korrents Márk öntötte 1866-ban Egerben, a 150 kg-osat Szlezák László 1932-ben Budapesten, az 50 kg-osat ismeretlen mester, ismeretlen helyen.
E templom igényes belső és külső kialakításával az elődök őszinte és szívbeli ragaszkodását hirdeti egyházukhoz.
További keresési lehetőségek