Bonyhád látnivalói
Völgységi Múzeum
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még nem érkezett hozzászólás.
A XVIII. század elején a magyarok és szerbek csak gyéren népesítették be a tájat. Az újratelepítést az 1710-es évektől kezdték el a földbirtokosok, akik a Pfalz, Hessen, Fulda környékéről érkező német telepeseknek kedvezményeket biztosítottak. Az 1740-es évekre megszilárdult a településhálózat, ezt a zömében ekkor érkező sziléziai zsidóság már nem módosította. A magyarok katolikusok és reformátusok, a németek emellett evangélikusok, a szerbek görögkeletiek voltak. Egyedülálló az öt vallás tárgyegyüttese.
A földszinti folyosón nyomógombos Ledes ponttérkép, egyezményes jelekkel: „Várak, templomok, búcsújáró helyek a Völgységben”, az első terem tartalmára hívja fel a figyelmet. Ebbe a kiállítótérbe belépve megszólal a zene (gregorián, reneszánsz, török). Információs terminál, érintőképernyős számítógép 3D-s rekonstrukciókkal a Völgység középkori várait (Máré, Réka, Szászvár) és a helyi mesterségeket (kovács, fazekas, teknővájó) mutatja be, kiegészülve egy kirakós játékkal. A 16. századi magyar, török viseletek felpróbálhatók.
A seregélyraj csivitelése, varjúkárogás hangeffektje vezeti fel a szőlőskertek élővilágát (madarak, róka, rovarok). A szőlő és a bor a parasztgazdaságokban a szőlőművelés és a borfeldolgozás eszközeivel, az uradalmakban tablón és egy épületmodellen (intéző háza Apátiból (Bátaapáti) 1822-ből) jelenik meg. A tárlatot a bonyhádi nyomdák, nyomdászok vitrinje és tablói, két működőképes nyomdagép teszik egyedülálló együttessé. A grábóci falusi patkolókovács műhely tárgyai mellett a 19. századi új vaskor másik eleme, a bonyhádi keresztény vaskereskedések termékszerkezete láthatóak.
Az Apponyiak szalonjának legértékesebb része a lengyeli Apponyi-család 19. század közepéről származó romantikus neobarokk szalongarnitúrája. A pianínó Kaspar Lorenz bécsi üzemében készült. A Völgység egyetlen arisztokrata családja a magyar arisztokráciának ahhoz a vonulatához tartozott, akik mint a Széchenyiek, Eszterházyak, Festeticsek, igen sokat tettek a magyar kultúra felvirágoztatásáért. Legkiemelkedőbb alakjaik az államférfi gr. Apponyi Albert és a gyűjtő, bibliofil és mecénás gr. Apponyi Sándor. A boltozatos helyiségbe jól illeszkedik az Apponyi család címere, a díszmagyar öltözet. Az Apponyi kastély modellje tapintható.
1930-ból származik felvidéki magyar lakószoba Udvardról, kiegészül egy női viselettel. A felvidéki magyar sorsot vitrinek mutatják be trianonitól a párizsi békeszerződésig (1920-1947). A magyar nemzeti lobogó Tardoskeddről, a Teleki-féle Carte Rouge (vörös térkép), és három magyar filmhíradó hangosfilmje hitelesíti történetüket.
A „Ház és Ember” terem a kiállítás címadója. A Tolnába-Baranyába 1945-ben telepített bukovinai székelyek táji építkezésének meghatározó építőanyag a fa. A gerendákból összerótt székely házat a Majosra került Lőrincz Imre asztalosmester modellje, egy fotósorozat jeleníti meg. A 18. században a Völgységbe betelepített németek meghonosították itt a gerendavázas építési technikát.
A fachwerk ház modellje, egy fotósor e háztípus szerkezetét, máig fenn maradt házait mutatja. A két ház lakóit látjuk a fényképeken, viseletüket egy-egy pár öltöztethető ruhákon.
Jobbról zenegép idősor: lemezes verkli/kintorna/ gramofon, lemezjátszó.
A verkli és egy lemezjátszó megszólaltatható.
A fényképezőgép idősor 1896-os favázas géptől az 1990-es évek technikájáig terjed.
Tipikus az 1950-es évek konyhájának és az 1960-s évek szobájának berendezése, bizonyítja, hogy 1949-1960 között a szoba-konyha, a lakásínség jellemző lakóegységévé vált Bonyhádon és körzetében. Az 1956-os forradalom bonyhádi eseményeit időrendi tablója, egy vitrinben jellemző tárgyai és egykorú fegyverek teszik hitelessé.
A cipőgyártás tematikai egység a céhektől a kisiparig,Pétermann és Glaser Cipőgyárától a szövetkezetekig terjed. Ezt illusztrálják kiállítás eredeti céhzászlója és lámpája, suszterműhelye, a gyárak dokumentációja és tárgy-együttese.
1909-ben létesült Bonyhádon a zománcgyár, melyet a földbirtokos-vállalkozó Perczel Béla alapított. A gyár kezdeti dominókészítésről tért át a zománctábla és a zománcedény gyártására.