Neológ zsinagóga

Az 1857-ben Szekszárdon tartott zsidó tanügyi értekezleten a bonyhádiak büszkén hangoztatták, hogy 1850 előtt Pest, Pozsony és Pápa után az övéké volt a legjelentősebb hitközség Magyarországon.

A zsidó közösségnek 1851-ben 2281, 1857-ben már 2351 tagja volt. Egy 1941-ben végzett felmérés 1.159 fővel a tájegység legnagyobb izraelita közösségeként regisztrálja a bonyhádit. 1795-ben Bonyhádon épült fel az egyik első újkori magyarországi zsinagóga.

A hagyomány szerint a köveket a zsidó közösség maga faragta és építette fel belőlük a zsinagógát, hogy idegen kéz ne érintse a templomot. A jellegzetes, 18. századi, négyoszlopos zsinagógában a tetőszerkezetet tartó négy oszlop kilenc mezőre osztja a belső teret. A középső mező néhány lépcsővel kiemelkedik, ez alkotja a bimát, amely így külön szakrális térré válik a zsinagógán belül. A zsinagóga másik fókuszpontja a keleti fal a frigyszekrénnyel, ami a jeruzsálemi Szentélyre emlékeztet.

A frigyszekrény díszítésének hangsúlyos eleme a tízparancsolat táblái körül megjelenő plasztikus köd vagy felhő, amely a bibliai szövegre, és ezen keresztül Isten jelenvalóságára utal. Az oszlopok, a bima és a női karzatok arányai is arra utalnak, hogy a templom építői kapcsolatban állhattak a morva területek zsinagógaépítő mestereivel.

Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a helyi közösség tagjainak jelentős része erről a területről települt be Magyarországra. Az egyik első rabbi Boskovitz Wolf volt.