Református templom

Kívül téglafalú, háromhajós bazilikás templom, félkörös záródású szentéllyel. A szentélynégyszög két oldalán egy-egy négyzet alaprajzú torony áll. A déli fagalériás torony a 18. századi átépítés képét mutatja, az északi torony nem áll teljes magasságáig.

A hajó déli homlokzatán széles falsávok között páros román kori ablakok nyílnak az oldalhajóra, illetve a déli fal belsején húzódó lépcsőre. A nyugati szélső ablakpár alatt 14. századi, bélletes, csúcsíves gótikus kapu. A főhajó felső ablakai a helyreállításkor készültek az elpusztult román kori bazilikális rendszer érzékeltetésére. Falsávokkal és ívsorral díszített apszisán három román és egy gótikus, mérműves ablak nyílik.

A templom északi és nyugati fala 1285 után, az eredeti állapottól eltérően épült. A templom belsejében a hajókat féloszlopokkal tagolt, árkádívekkel összekapcsolt faragott kőpillérek választják el egymástól. A szentélynégyszögből a tornyok földszintjére egy-egy pálcatagos keretű gótikus ajtó vezet. A szentély északi falára a 15. század végén későgótikus szentségtartót helyeztek.

A bútorzat zöme a legutóbbi helyreállításkor készült, falazott szószéke azonban a fakoronáján lévő évszám szerint 1791-ből való. Az apszis régészeti feltárása során a padló alatt megtalált bronzkori cölöplyukak az érdekesség kedvéért bemutatásra kerültek. A templomtól délre patkóíves apszisú körtemplom helyreállított alapfalai láthatók, az északi oldalon a kolostor épületmaradványai várják konzerválásukat.

Az egykori monostor művelődéstörténeti érdekessége, hogy számára írták a Halotti Beszédet tartalmazó Pray-kódexet.