Bölcske középkori templomát a 17. század folyamán mind a mai napig a reformátusok szerzik meg (a templom történetét lásd később). Az 1720-as években a betelepülő katolikusok – a földesúr engedélyével – a később Granáriumként ismert épületben kialakított, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnában miséztek. Feltehetőleg 1756-ig itt folyt az egyházi élet, mivel ebben az évben készült el a reformátusok segítségével az Árpádházi Szent Erzsébet titulusú kápolna a plébánia mellett, a ma is álló egykori postamesteri ház helyén. A torony nélküli, haranggal, két oltárral (Szent Erzsébet főoltár, Boldogságos Szűz mellékoltár), sekrestyével, 1778-tól gyóntatószékkel ellátott kápolnát 1796 körül lebontották, mert az elkészült új templom már nem indokolta fenntartását.
Az új templom felépítéséhez jelentős adományokkal több bölcskei földbirtokos is hozzájárult (Batthyány, Daróczy, Csík, Tahy stb.), azonban a megvalósításban döntő szerepe szentkátolnai Cseh Lászlónak volt.
Az alapkövet 1792. június l-jén Keszthelyi György földvári esperes tette le azon a kisebb dombon, ahol korábban a reformátusok temetője volt. A szükséges kőmennyiség egy részét a szomszédos Madocsáról, az akkor már romjaiban heverő bencés apátságból hordták Bölcskére.
Négy évi fáradtságos munka után a késő barokk stílusú templomot 1796. május 22-én Szentháromság vasárnapján szentelték fel, Szentháromság tiszteletére.
Az új templom meglehetősen vaskos oldalfalakkal készült, nagyrészt 80–90 cm-es vastagsággal. Szabatos műemléki leírás szerint: a főút mellett kisebb dombon szabadon álló, egyhajós, déli homlokzati tornyos templom, nyeregtetővel, a hajónál keskenyebb, ívesen záródó szentéllyel, a szentély nyugati oldalán emeletes, kontyolt nyeregtetős sekrestye-oratóriummal, keleti oldalán feltehetően későbbi, hasonló bővítménnyel, a torony tengelyében nyíló, záróköves díszű, kőkeretes bejárattal. A hajóban csehsüveg-, a szentélyben csehsüveg boltozat és félkupola. A torony alatt csehsüveg boltozatos orgonakarzat, famellvéddel. Az előtérből belépve a templomba jobbra a kórusfeljáró lépcsősor, balra pedig az 1934-ben a Bölcskei Oltáregylet által 175 pengőért készíttetett gyóntatószék található, melynek diófa anyagát Szakách Ernő szentandrási birtokos, kormányfőtanácsos adományozta az egyház számára. A kosáríves orgonakarzatra 1896 körül helyezték el a ma is használatos, Angster József pécsi orgonakészítő alkotta orgonát. Falképek: 20. század második fele (korábbi kifestés: 1861). Berendezés: 18. század vége, 19. század első fele. Főoltárkép: Falconer József Ferenc. Oltárképek restaurálva: 1874 (Kegyes József). Felújítva: 1824, 1865 (évszám a toronysisakon), 1928, 1960, 1985. A templom 4154-es törzsszámmal nyilvántartott műemléki védettségű.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az új templom felépítéséhez jelentős adományokkal több bölcskei földbirtokos is hozzájárult (Batthyány, Daróczy, Csík, Tahy stb.), azonban a megvalósításban döntő szerepe szentkátolnai Cseh Lászlónak volt.
Az alapkövet 1792. június l-jén Keszthelyi György földvári esperes tette le azon a kisebb dombon, ahol korábban a reformátusok temetője volt. A szükséges kőmennyiség egy részét a szomszédos Madocsáról, az akkor már romjaiban heverő bencés apátságból hordták Bölcskére.
Négy évi fáradtságos munka után a késő barokk stílusú templomot 1796. május 22-én Szentháromság vasárnapján szentelték fel, Szentháromság tiszteletére.
Az új templom meglehetősen vaskos oldalfalakkal készült, nagyrészt 80–90 cm-es vastagsággal. Szabatos műemléki leírás szerint: a főút mellett kisebb dombon szabadon álló, egyhajós, déli homlokzati tornyos templom, nyeregtetővel, a hajónál keskenyebb, ívesen záródó szentéllyel, a szentély nyugati oldalán emeletes, kontyolt nyeregtetős sekrestye-oratóriummal, keleti oldalán feltehetően későbbi, hasonló bővítménnyel, a torony tengelyében nyíló, záróköves díszű, kőkeretes bejárattal. A hajóban csehsüveg-, a szentélyben csehsüveg boltozat és félkupola. A torony alatt csehsüveg boltozatos orgonakarzat, famellvéddel. Az előtérből belépve a templomba jobbra a kórusfeljáró lépcsősor, balra pedig az 1934-ben a Bölcskei Oltáregylet által 175 pengőért készíttetett gyóntatószék található, melynek diófa anyagát Szakách Ernő szentandrási birtokos, kormányfőtanácsos adományozta az egyház számára. A kosáríves orgonakarzatra 1896 körül helyezték el a ma is használatos, Angster József pécsi orgonakészítő alkotta orgonát. Falképek: 20. század második fele (korábbi kifestés: 1861). Berendezés: 18. század vége, 19. század első fele. Főoltárkép: Falconer József Ferenc. Oltárképek restaurálva: 1874 (Kegyes József). Felújítva: 1824, 1865 (évszám a toronysisakon), 1928, 1960, 1985. A templom 4154-es törzsszámmal nyilvántartott műemléki védettségű.