Kasztói őstölgyes

Természeti ritkaság a Bogyiszló és a Duna között elterülő Kasztói-rét őstölgyese, ahol több száz éves tölgyek ritka példányai láthatók. A rét a Duna medrének elterelése miatt a Duna–Tisza közéből a Dunántúlra került – ezért hívják az ott magasodó hatalmas tölgyeket „vándorló fáknak”, noha azok egy tapodtat sem mozdultak arról a helyről, ahol egy kis makkból kicsíráztak déd- vagy ükapáink korában.

A kasztói őstölgyes az egyik utolsó maradványa az egykori a Duna-menti tölgyes ligeteknek, és azok közé a fáslegelők közé tartozik, ahol ma is legeltetnek állatokat. A több mint százéves kocsányos tölgyeket a legeltetők megőrizték termésük, illetve árnyékuk miatt. A 84 hektáros terület 2005 óta helyi védelem alatt áll. A csökkenő talajvízszint miatt a rét kezd kiszáradni, ami a fák koronáján is látszik.

Miért különlegesek a fáslegelők?
A beszédes név sok mindent elárul: olyan területekről van szó, melyeken hosszú idő óta állatokat legeltetnek, miközben árnyékuk, illetve termésük miatt meghagyták rajtuk a fákat, melyek így szép kort élhettek meg. A fáslegelőkön a gyep és az erdő közötti, mozaikos növényzet található, ezért – és nem csak a famatuzsálemek miatt – természetvédelmi szempontból különös értéket képviselnek. Jelenleg országszerte mintegy ötezer hektárnyi fáslegelő található.