Szilasi Tájház

Az egykori Bódvarákó felé eső faluvégen, 1909-ben az „amerikás”, jómódú, református Bencs János gazda építtette föl lakóházát. A kőműves – több környező településen az 1970-es években még kideríthető analógiák alapján minden bizonnyal a helyi Vojtovics József mester volt, aki leggyakrabban egy Tamás családnevű áccsal dolgozott együtt. Kezük nyomát viselik az oromfalas házak Tornanádaskán, Bódvarákón.

A telek viszonylag széles, nadrágszíjparcella-szerű, merőlegesen fut neki a tornai főútnak. Nyugati vége a Góbis dombjára meredeken hág fel. Valamikor hosszában kettéosztották, és a házzal szembeni részt is szántották. Az udvart a keresztcsűr zárja el a kerttől.

A porta leglátványosabb építménye a jómódról tanúskodó lakóház. Hagyományos háromosztatú lakóépület: elsőház – konyha („pitar”) – utóház – kamra – istálló – kocsiszín – fás szinke beosztású. Leginkább kőből és a bódvarákói grófi, Keglevich-uradalomból származó nagyméretű téglából épült. Érdekessége a rövid ideig tartó építőízlést mutató díszes fejezetű négyoszlopos (kőlábas) előtornác. Oromfala ma is ép, főként mértani elemekből építkező vakolatmezejét két román lezárású, közös könyöklőpárkányon ülő padlásablak töri át, alattuk díszes vakolatkeretbe foglalt évszám, az építés éve: 1909. Az oromháromszög szélein felfutó leveles ág, a két szélen egy-egy csillagrózsát magába foglaló háromszögdísz. Az oromháromszög stablonszélét díszes fűrészelt deszka díszíti. A vízvetősor palából készült, mint a tető fedése is.

A tornác mögötti homlokzat egyszerű: szélein és a két ablak között szürke vakolatkváderezés. A stablondeszka alatt fut az egyszerű, „cakkos” díszítősor. Az udvari tornác faoszlopos kialakítású, oszlopkitámasztós és fűrészelt díszű deszkamellvédes. A nyílászárók közül az ablakok és az ajtók keretei igen díszesek: a fenyőfából készült asztalosmunkák aprólékos gyalult profilokkal szegélyezettek, az elsőház ablakain esztergályozott rátétekkel és az ablakokat osztó-takaró léc faragott oszlopfő-szerű díszekkel rakott.

A porta építménye még a kőkút, a disznóól, a pitarajtóval szemben épült kenyérsütő bakterkemence és a kerti gyümölcsaszaló.

A KIÁLLÍTÁS
Az elsőház – konyha („pitar”) – utóház együttesben létesült a tájház. A ház berendezése rekonstruált, az elsőház és a konyha kiállítása enteriőr, népi lakáskultúra, míg a hátsóház kamarakiállítások, a készülő állandó „Bódvaszilas története” kiállítás színtere.

A konyha tüzelőberendezéséhez feltehetően hozzátartozott az elbontott falasmasina. A nagy mászókémény nyílását a konyhából kétbetétes („fílungos”) ajtó zárja, innen szabályozható a kemence hőjének kiáramlása. A konyha és hátsóház közötti vastag (110 cm-es) falban van a padásfeljáró, majd ezt töri át a tokos ajtó a kis, hárompolcos falitékával, illetve ebben van a mászókémény és a négykenyeres kemence boltozata. A kemence így a konyha felől mindössze egytéglányit áll ki a falból. A szembe falon csikómasina és stelázsi. A konyha tárgyai a két háború közötti időszakból valók. Berendezéséhez tartoznak még a hordóskáposzta-készítés eszközei: a gyalu, a hordók. Mindez arra utal, hogy a faluban egészen a téeszesítésig (az 1960-as évek elejéig) igen jelentős volt a káposztatermesztés.

A szobák hajópadlósak. Az elsőház berendezése a századfordulós szilasi amerikás család viszonylagos jómódját mutatja. A berendezés katolikus módon (akik inkább rászorultak a kivándorlásból szerezhető vagyonkára) a két ablak közötti házioltárt helyezi középpontba, a komód szobrokkal és bögrékkel, kancsókkal, amerikás óratalapzatos kereszttel díszített. Fölöttük szentkép függ (Raffaello Korsós madonnájának olajnyomata). A komód két oldalán egy-egy egyajtós szekrény. A magasra felvetett, bársonytakarókkal borított koronás ágyak a vakoldalon állnak. A berendezéshez tartozik még a szoba közepén álló asztal, fölötte díszes függőlámpa, illetve több Thonett-szék, két pipázófotel, utóbbiak a házban maradtak meg, s utalnak a család egykori módjára. A szoba fűtését öntöttvas kályhával oldották meg, ez valamelyik felvidéki (talán a dernői) öntöde terméke lehet. Az ajtósarokban ruhásláda, rajta két generáció egy-egy amerikás ládája, mellette Singer-varrógép és dívány. A dívány fölött függ a tükör az építtető Bencs család hagyatékából és a svájci óra, mint az amerikai útról hozott emlék.

A hátsóház a Bódvaszilas helytörténetét bemutató, In memoriam Szilas című kamarakiállítás színtere.