A Bódvalenke Freskófalu projekt 2009-ben indult Pásztor Eszter vezetésével. Európai roma festőművészeket kértek fel arra, hogy fessenek képeket (secco-kat) a házak falára, melynek köszönhetően létrejött egy, az európai roma festészet legjavát bemutató, a világon ma teljesen egyedülálló szabadtéri kiállítás. Azóta minden évben több ezer érdeklődő látogat el a faluba, hogy megcsodálja ezt az egyedülálló művészeti projektet, mellyel Bódvalenke mára világhírűvé vált. Jelenleg összesen 18 roma festőművész 33 képe látható a faluban.
Háttér
Magyarországon a romák a rendszerváltás abszolút vesztesei: becslések szerint akkor a roma népesség 70%-a elvesztette munkáját, és ezek a munkahelyek soha nem teremtődtek újra. Ez a népesség nagyrészt az ország elmaradottabb vidékeinek aprófalvaiba szorult vissza, egyre fokozódó szegénységbe. Sokan keverik össze a romák problémáit a mélyszegénységből adódó problémákkal, és úgy vélik, a problémahalmaz hatalmas és ezért megoldhatatlan. Az előítéletek ezzel a népcsoporttal szemben azonban egyre elterjedtebbek, a romák problémáinak okát gyakran a tudatlanságukban vagy lustaságukban, segélyváró hozzáállásukban látják. A falu lakói valamikor a téeszben vagy a varrodában dolgoztak, mára mindegyik megszűnt. Állandó munkája csak a polgármesternek és egyetlen hivatali alkalmazottnak van, a többiek nagyrészt közmunkából élnek. Az egy főre jutó átlagjövedelem havi tizenkétezer forint.
A projekt kezdete
Bódvalenke 2009-ben egy ismeretlen, reményvesztett, szürke, mélyszegénységben tengődő, 95%-ban roma lakosságú falu volt Borsod megyében, az ország északi perifériáján. Az átlagos egy főre jutó havi jövedelem nem érte el a 16 000,- forintot. A lakosság kilátások és remény nélkül depresszióba és apátiába süllyedt. Nem volt „közösség” – a puszta túlélésért folytatott harc szétszaggatta a társadalmi kötelékeket. A legmagasabb iskolai végzettség 8 általános, 3 házban volt vezetékes víz, a faluban – a polgármesteri hivatalon kívül – semmilyen közintézmény nem volt, egy kis bolt működött. Munkalehetőség sehol a környéken nem volt, és a falu környéki földek 2 falubéli nem roma származású kisgazda, illetve budapesti spekulánsok kezében voltak. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben vágtunk neki a Freskófalu projektnek, melynek kettős célja van: globálisan, hozzájárulni az előítéletek lebontásához és lokálisan, a falut kiemelni a mélyszegénységből – azaz bizonyítani, hogy egy roma falu képes a saját lábára állni.
Díjak és elismerések
A projekt eredményeit az elmúlt években számos díjjal ismerték el. A Bódvalenke Freskófalu 2011 júniusában elnyerte az ERSTE Alapítvány Társadalmi Integrációs Díját. Ugyanebben az évben a Magyar Képregény Szövetség Pásztor Eszter projektvezetőt "Magyarország Szuperhősévé" választotta. 2013 április 5-én Andor László uniós biztos és Balog Zoltán miniszter Bódvalenkéről együtt köszöntötték a Nemzetközi Romanapot. A 2013 nyarán rendezett Európai Roma Fórumon a European Roma Grassroots Organisation ezetője, Ruus Dijksterhuis mint kiváló gyakorlat említette a Freskófalu projektet. Ugyanebben az évben a SozialMare társadalmi innovációs pályázatának közönségdíját is elnyerte a Bódvalenke Freskófalu.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Háttér
Magyarországon a romák a rendszerváltás abszolút vesztesei: becslések szerint akkor a roma népesség 70%-a elvesztette munkáját, és ezek a munkahelyek soha nem teremtődtek újra. Ez a népesség nagyrészt az ország elmaradottabb vidékeinek aprófalvaiba szorult vissza, egyre fokozódó szegénységbe. Sokan keverik össze a romák problémáit a mélyszegénységből adódó problémákkal, és úgy vélik, a problémahalmaz hatalmas és ezért megoldhatatlan. Az előítéletek ezzel a népcsoporttal szemben azonban egyre elterjedtebbek, a romák problémáinak okát gyakran a tudatlanságukban vagy lustaságukban, segélyváró hozzáállásukban látják. A falu lakói valamikor a téeszben vagy a varrodában dolgoztak, mára mindegyik megszűnt. Állandó munkája csak a polgármesternek és egyetlen hivatali alkalmazottnak van, a többiek nagyrészt közmunkából élnek. Az egy főre jutó átlagjövedelem havi tizenkétezer forint.
A projekt kezdete
Bódvalenke 2009-ben egy ismeretlen, reményvesztett, szürke, mélyszegénységben tengődő, 95%-ban roma lakosságú falu volt Borsod megyében, az ország északi perifériáján. Az átlagos egy főre jutó havi jövedelem nem érte el a 16 000,- forintot. A lakosság kilátások és remény nélkül depresszióba és apátiába süllyedt. Nem volt „közösség” – a puszta túlélésért folytatott harc szétszaggatta a társadalmi kötelékeket. A legmagasabb iskolai végzettség 8 általános, 3 házban volt vezetékes víz, a faluban – a polgármesteri hivatalon kívül – semmilyen közintézmény nem volt, egy kis bolt működött. Munkalehetőség sehol a környéken nem volt, és a falu környéki földek 2 falubéli nem roma származású kisgazda, illetve budapesti spekulánsok kezében voltak. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben vágtunk neki a Freskófalu projektnek, melynek kettős célja van: globálisan, hozzájárulni az előítéletek lebontásához és lokálisan, a falut kiemelni a mélyszegénységből – azaz bizonyítani, hogy egy roma falu képes a saját lábára állni.
Díjak és elismerések
A projekt eredményeit az elmúlt években számos díjjal ismerték el. A Bódvalenke Freskófalu 2011 júniusában elnyerte az ERSTE Alapítvány Társadalmi Integrációs Díját. Ugyanebben az évben a Magyar Képregény Szövetség Pásztor Eszter projektvezetőt "Magyarország Szuperhősévé" választotta. 2013 április 5-én Andor László uniós biztos és Balog Zoltán miniszter Bódvalenkéről együtt köszöntötték a Nemzetközi Romanapot. A 2013 nyarán rendezett Európai Roma Fórumon a European Roma Grassroots Organisation ezetője, Ruus Dijksterhuis mint kiváló gyakorlat említette a Freskófalu projektet. Ugyanebben az évben a SozialMare társadalmi innovációs pályázatának közönségdíját is elnyerte a Bódvalenke Freskófalu.